Megéri ezt folytatni? Mi lenne a helyes?

Egy 18 éves vajdasági fiú vagyok. Még tavaly október körül megismerkedtem egy 19 éves magyarországi lánnyal. Az anyja meghalt, az apja pedig nem foglalkozik vele, olyannyira, hogy egyedül hagyta a bátyjával. Facebookon írt rám, és már az elején nagyon szimpatikusnak tűnt. Sokat beszélgettünk, aminek az lett az eredménye, hogy szabályosan beleszerettem. Nem volt viszonzatlan, ő is szerelmes lett belém. És itt jönnek a gondok. Eddig háromszor próbáltunk találkát összehozni, sikertelenül. Az elsőn én mentem volna hozzá, de a bátyja elvitte és bezárta, nehogy lássam, mert én csak egy agresszív "szerb" vagyok (nem vagyok szerb, agresszív meg pláne nem). Ez után már alig-alig beszéltünk, de másodszor is el akartam menni, azonban az ő passzivitása végett ez is kudarcba fulladt (nem tudta feldolgozni még az első találka sikertelenségét, és gyógyszereket szedett be). Nem is beszéltünk kb egy hónapot. Utána ismét egymásrataláltunk, december elején. Mivel a szüleim az előző bizonytalanságok miatt nem engednek utazni hozzá, így úgy lett volna, hogy most szombaton (holnap) ő jön el. Azonban tegnap meghalt a kutyája (nagyon nagy állatbarát egyébként), aki nagyon fontos volt neki, és azóta fent sincs Facebookon, hogy megbeszéljük a találkát. Tudom, hogy nagyon megviselte. Mondta, hogy ha beteg marad a kutya, akkor mellette lesz és nem jön el. De most elvileg eljöhetne, viszont nem tudom elérni. Valószínűleg ebből sem lesz semmi.

Nagyon kivagyok már... Nem tudok mit csinálni, mert rettenetesen akarom, hogy velem legyen végre és a szemébe mondjam, hogy szeretem őt. De egyszerűen a sors mindig ellenünk beszél. Vagy a bátyj, vagy más akadályozza meg, hogy együtt lehessünk. Szerintetek várjak még rá, és "harcoljak" tovább, vagy hagyjam a fenébe az egészet? Szerelmes vagyok, most az egyszer tényleg, nem akarnám őt elveszíteni, de tönkreteszem így magam. A haverjaim teljesen bolondnak néznek már. Segítsetek, kérlek! Hogy vessek véget a szenvedésemnek?