Török szerelem lenne ez, vagy csak magamat áltatom?

Sziasztok! Nekem nem ezzel a politikai résszel lenne kérdésem, vagy aggályaim, hanem párkapcsolattal. 4 hónapja vagyok kapcsolatban egy török sráccal, aki Magyaroszágon tanul. Hivatalosan nem járunk, de végülis ugyan az a helyzet. Nagyon jól érezzük magunkat együtt, és megértjük egymást, viszont a kulturális háttér miatt nem bízom benne. Úgy értem, ezt, hogy én bízom benne mint férfiban, és nincs semmi kétségem hogy hűtlen lenne hozzám vagy elárulna. Csakis a kultúra. Én pár héten belül külföldre költözöm határozatlan időre, de ő még itt marad tanulni pár évig. Kicsit furcsának tartom, hogy 4 hónap után, már azt mondja, hogy velem akar élni élete végéig, és nem akar elveszíteni és ő vár rám. Ne mondjak neki olyat, hogy a távolság akadály, mert ha szerelmes ő nem akar senki mást. Ez nagyon hízelgő, de még soha életemben nem gondoltam, hogy ilyen kétségbeesett leszek. Sokat beszélgettünk arról, hogy Törökországban milyen egy házasság. És amikor a szüleimmel ebédeltünk akkor elvárta, hogy kiszedjem neki és az egész családomnak az ételt. (mindenki mulatságosnak találta ezt, mert nálunk nem szokás, kivéve én.) Aztán jött az, hogy hogy ide ezt, hozd ide azt. Ez persze nem nagy dolog de 1 nap 15x már idegesítő, amikor ő meg sem mozdul. Aztán a szex.. ha ő akarja akkor “kell”. Az nem számít ha én nem akarom, csak akkor hagy ha bunkó vagyok vele. Ezután lelkiismeretfurdalást kelt bennem, de bármivel kapcsolatban nem csak szex terén. Nekem ez nem tetszik.. mintha nem tudnám magam kontrollban tartani, vagy nem törődni a hisztijével. Emellett sosem hallgatja meg az én verziómat, mindig csak mondja mondja a saját verzióját.

Ezeket a dolgokat szóvá is tettem neki, és mondta, hogy beszélnünk kell. Elmagyarázta, hogy az ő kultúrájukban az a szokás, hogy a nők kiszolgálják a férfiakat. Az a feladatuk hogy felvidítsák őket, boldoggá tegyék, és tiszteljék őket. És hozzá tette, hogy ez persze kölcsönös. HA beteg vagy és ágyhoz vagy kötve akkor ők szolgálnak ki téged, blabla.. Én mondtam, hogy de ez nem jó.. hol itt az egyenlőség? csak ha a halálomon vagyok?? Igazából már belezavarodtam az egészbe.. mondtam, hogy én nem török lány vagyok és nem fogok ekkora mértékben változni, erre a válasz “de török vagy. és az is leszel. meglátod tetszeni fog.” Ezt persze viccesen mondta, de nagyon megmaradt bennem. Mondta, hogy Törökországban a házasság életre szóló dolog, max 5% válik el, mindenki együtt marad. Nyáron mindenképp szeretné, ha elmennék hozzá, hogy bemutathasson az anyukájának, mert nagyon fontos lenne ez neki, és hogy neki ott mindene van, ne vigyek semmit csak magamat. Azt mutatja meg érezteti velem, hogy el akar venni, és “idomítani hogy jó feleség váljon belőlem”.

Annyira nem tudom, hogy mit tegyek.. belemenjek egy ilyen nehéz dologba, hogy párkapcsolatban legyek vele? vagy egyáltalán gondoljak rá úgy, hogy ő változik majd? Vagy csak játszik velem? bár akkor nem mesélt volna olyan sok mindent erről a dologról. de nem is akarok megházasodni…ezt mondtam neki, és a válasz: “csak Isten lehet egyedül, az emberek nem. és majd megfogom érteni ezt egyszer mikor nyugodt életet szeretnék és családot, és egy férjet aki életem végéig törődik velem. (és hozzátette hogy törökországban ez a normális)”

Nem tudom őt megérteni az ő logikáját. Légyszives valaki válaszoljon erre, mert nem tudom mit tehetnék..azt hiszem szeretem őt, de nem tudnék az elvárásoknak megfelelni anélkül, hogy feladnám magam..=// ő 21 én 20 vagyok.