Jól érzem hogy a barátnőm már nem szeret?

"A kérdező kommentje:

nem komplikálok....de egy hosszabb kapcsolatban sztem a te agyadat is b.sznák ezek a dolgok...."

Hidd el, hogy nem komplikálnám túl a dolgot. De mindenkinek mások az igényei... Te igényled azt, hogy állandóan lógj a nyakán, és elvárod azt, hogy ő is a tieden, és ha ez nem lehetséges, akkor telefonon mondod neki az okosságot, és rosszul esik, hogyha ő annyit, mond, hogyha nem tudtok találkozni, hogy "ez de szar".

Hát basszus... Nekem is az agyam kivolt a barátnőmmel, amikor 20 évesen annyiból állt volna neki az élet, hogy egész nap együtt. Semmi sport, semmi haverok, semmi kikapcsolódás, csak mindig együtt. Ha meg nem voltam ott,akkor jöttek folyamat az sms-ek, hívások stb. És ha nem tudtam reagálni, akkor azonnal már tuti nem szeretem, meg megcsalom, vagy elhidegülök. Aztán volt jó pár alkalom, hogy azt csinálta, mint az egyik idióta válaszadó. Megnézte, hogy vajon szeretem-e és kidobott, mint a pics@, de én szerelmes voltam, és visszamentem hozzá. De utána is folyamatosan ez. Hogyha volt egy rossz napom, vagy csak nem volt kedvem valamihez, azonnal jött a hiszti, hogy "jajj már nem is szeretsz, szakítani fogok, mert így csak szenvedek, nincs értelme már ennek stbstb".

Ezzel, hogy gondolom mondogatod neki, hogy "már nem is szeretsz", csak azt éred el a végén(magamból kiindulva), hogy tényleg az agyára mész és egyre kevesebbet akar veled találkozni, majd a végén meg el is hagy, mint a sicc.

Kib@szott idegesítő. Szégyelld magad, hogy férfi létedre csinálsz ilyesmit.

És így egy év elteltével mi lett a fejlemény?

Mert nálam/nálunk is ugyan ez a szitu! :/