Lesz ez még valaha jobb, vagy jobb túllépni? Visszaállíthatóak az érzések, vagy örökre elvesztek?

Elég szövevényes sztori, olvasd végig, mert ha csak felületesen olvasod,kihagyhatsz pár fontos részletet.

Barátnőm 14 hónapon keresztül hazudott nekem. Azt mondta még ismerkedésünk kezdetekor, hogy 25 férfival/nővel volt 20 éves korára. Emiatt kicsit haragudtam rá, de mivel mindenkinek vannak hibái, így nem szakítottam meg a kapcsolatot, sőt össze is jöttünk 2 hónapra rá hivatalosan is.

Kapcsolatunk 1. hónapjában felbukkant egy állítólagos ex csaj(mert azt mondta, hogy leszbikus kalandjai is voltak), akivel azt mondta, hogy hivatalosan nem voltak egymással, de 1 évig sok időt töltöttek együtt, aki felment a lakására és akit bevallott nekem, hogy ott volt, de azt is mondta, hogy nem történt semmi. Elhittem, de azért volt jó pár konfliktus emiatt.

Utána a 3.hónapban elmondta, hogy azért ribanckodott, mert megerőszakolták őt 18 éves korában. Én kiakadtam és nagyon sajnáltam őt, ő pedig zokogott.

Eltelt megint pár hónap. 2012 december végén elmondta nekem, hogy végig hazudott. Szűz volt még ahogy lefeküdt velem(vérzett is kicsit, de az lehetett pl felsértéstől is) és hogy SOHA NEM ERŐSZAKOLTÁK MEG. Továbbá, a lány, aki állítólagosan volt nála fent a lakásán,na azzal a lánnyal soha nem is találkozott, csak egy leszbikus társkeresőn beszélgettek online. Pedig még a FB adatlapját is megmutatta,meg mesélt arról, hogy miket csináltak együtt stbstb.

Mikor elmondta én teljesen lesokkoltam és üresség költözött a szívembe. Már csak pislákol bennem a "szeretet" lángja irányában, a valaha volt csodás érzéseknek a 95%-a teljesen eltűnt cirka 5 perc leforgása alatt. Már eltelt több, mint 2 hét, de ha rágondolok, leginkább még mindig csak ürességet, tehetetlenséget és dühöt érzek irányába. Volt 1 hét szünet, amíg nem voltunk együtt,de aztán könyörgött nekem, hogy hadd bizonyítson, és hogy értsem meg, hogy az egész csak a múltjáról volt, a jelenről sosem hazudott...

Azóta is folyamatosan azon kattog az agyam, hogy hogy bízhatnék meg benne? Hogy hihetném el, hogy amikor sír, akkor a könnyei valódiak, amikor úgy zokogott, mikor mesélte, hogy megerőszakolták, ami később kiderült, hogy kamu volt.

Plusz az egész leszbikus barátnő hazugság is csak arra ment ki, hogy megnézze, hogy én hogy reagálok(~hol van nálam a határ, amit még engedek és nem szakítok). Decemberben jött egy barátom külföldről, én elmentem meglátogatni vidékre. Barátnőm azt mondta, hogy hazudozok neki össze-vissza, én pedig a telefonon győzködtem 2 óra hosszát hajnal 3kor,hogy nem, nem hazudtam.Aztán pár hétre rá kiderült, hogy ő hazudozott nekem 1 évig.

Lesz ez még valamikor jobb? Vissza lehet állítani az érzéseket, vagy csak időpocséklás? Belefájdul a szívem abba, hogy régen hogy szerettem, most pedig inkább haragszom rá, továbbá abba is, hogy fiatal éveimből egy teljes évet elvesztegettem, hogyha itt és most véget vetek ennek.

Nem tudom reálisan látni a dolgokat.

Ti mit csinálnátok a helyemben?

Szerintetek van még remény, hogy újra szeressem, legalább feleannyira, mint régen?