Pár hónap után szétköltözés. A közösen vásárolt bútorok felét miért nem fizeti vissza a pasi? Ez így igazságos?

Pár hónapja vagyunk összeköltözve a barátommal de már még ezt a szót is rossz leírni vagy kiejteni mert egy szemét! Nem is akarom a b-nak nevezni!! Annyira dühös vagyok rá! Nem tudom mit képzel magáról. Azért mert az ő házába költöztünk össze?? Vacsora után nem pakolok el rögtön, mert teli hassal leülök egy 15 percet tévézni, megyek ki a konyhából és azt mondja nekem, hogy miért nem pakolsz el te hülye? Ezt csak úgy spontán a fejemhez vágja, úgy hogy előtte meg vacsora alatt tök normálisan beszélgettük?

Hétvégén is szombaton is meg vasárnap is hasonló flegmázó beszólása volt, ami után nem szóltam hozzá egész nap, másnap próbált beszélgetni, de nem érdekelt mit mondott annyira dühös voltam rá! De valami hasonlót mondhatott, hogy nem csinálsz egész nap semmit, meg az én házamban vagy, csak beletetted a se**ed! Ami nem igaz! Olyanokat mond, hogy ha elköltözöm tőle, akkor nekem lesz rosszabb, mert mehetek haza a h*lye alkoholista apámhoz lakni, meg is fogom érdemelni, ő meg nyugodtan marad majd a házában.

Feltettem neki a kérdést hogy akkor minek vett nekem gyűrűt pár hónapja? Meg hogy ha el akarok menni akkor remélem hogy a közösen vásárolt bútorok felének az árát visszafizetni, mert pár hónapja lakunk együtt. Erre azt mondja hogy dehogy fizeti vigyem magammal ahova akarom, majd ő vesz magának újat! Ez nagyon nem korrekt így!

De már nem is tudom hogy mit csináljak, mert tényleg az alkoholista apámmal kellene együtt élnem... De nem akarok egy ilyen flegma, beképzelt pasassal együtt élni.

De az a legszomorúbb az egészben, hogy én nagyon szerettem ezt a pasit, és visszagondolva a boldog pillanatokra amit nem tudom hol rontottunk el csak sírok!

Szeretem is meg nem is!

Ha megcsinálok mindent, olyan vagyok mint egy csicska, mindig minden rendben van a házban, sehol egy kosz, van főtt kaja .... akkor jó vagyok, és akkor nagyon tud szeretni.

De gondolkodás nélkül akármikor durván beszól!