Van értelme remélnem, hogy belém szeret, vagy meg tudom valahogy nyerni a szíve másik felét is? Szeretem, de ő nem úgy szeret, barátok vagyunk, lehet bepasizik most és pokolian nehéz, belül vérzek kívülről nevető álarcot kell mutatnom.

A történet : munkatársak és Nagyon jó barátok lettünk 2 év alatt,de bele szerettem(26/F) 3 hónapja és ő(24/L) azt állítja nem így érez és nem is fog.

Mégis csókolóztunk egy bulin, minden nap szünetekben hozzám bújik,átölelem.Etetjük egymást és hasonlók.Nem vette észre de mindenki látja, hogy mennyire megváltozott miattam, JÓ irányba.Pár tulajdonságomat felvette.Meg szabadítottam a suttyó exétől is,kemény volt de megérte.Boldoggá tettem az életét még fantasztikusnak is nevezett (nem poénosan, komolyan gondolta). Most megismert egy srácot és tök oda van, látom rajta hogy izgatott , kiült a vigyor az arcára :) és meséli ,hogy a srác így a srác úgy. Szívből örülök ,hogy a pokolból szinte a mennybe juttattam az életét és nem vártam/várok el tőle semmit cserébe soha. Eddig amikor felhoztam a "mi is lehetnénk" témát ,hátra lépett,kézifék, és távolság tartó lett 1-2 napig, majd meg döglöttem úgy fájt. Azóta befogom a szám,nem hozom fel a témát, nem tudnám vissza hozni a kapcsolatunkat még egyszer abból a szakadékból. Így mosolygok úgy teszek mintha minden rendben lenne, megbeszélünk mindent,támogatom(ez feltétel nélküli volt mindig is) közben gyötör a tudat az érzés , pokolian fáj, hogy tudom nem szeret.Megérinthetem a testét de a szívét nem.Ha össze jön a sráccal most, fogalmam sincs mi lesz :S De a kapcsolat megszakítás NEM! jöhet szóba.Nem hagyom el ha belehalok se.Ígéretet tettem. Remélem ,hogy talán idővel ő is úgy kezd szeretni mint én.