Hogy tűrjem el magam mellett, mikor otthagyott a volt legjobb barátomért?

Lényegében majd' egy évet jártam a barátnőmmel, voltak kisebb-nagyobb viták. Én iskolakezdéskor ismertem meg, akkor kezdett rám nyomulni, ő kezdeményezett. Volt külföldi barátja, akit velem csalt, de ő nem tudott vele szakítani, végül szakított a pasija. Bemutattam a családomnak, a haverjaim többségének. Mialatt jártunk, mindig az egyik haverommal volt, ha nem volt velem. Nagyon "összemelegedtek", szerencsére a haverom más faluból származott (az én szülőfalumból). Vele "csak" akkor találkozott, mikor elvittem magammal a szülőfalumba (gyakran látogatom a rokonaimat). Ezenkívül szigorú szüleim vannak, keveset lehettem vele gépen, így ideje volt a haverommal beszélni. Eleinte csak skype-oztak, később elkezdtem camozni. Ezért már nagyon dühös lettem (a csajom egy osztályba járt velem, szinte egész nap együtt voltunk, de ha nem, akkor a másikkal camozott). Pár hónap tűrés után elszakadt a cérna, és dühből szakítottam vele, úgy hittem már nem szeretem. Ő állítólag emiatt sokat szenvedett, ám egy hónapra rá, mikor bevallottam neki, hogy szeretem, sajnálom, stb., azt mondta hogy már kiszeretett belőlem. 2-3 hónapot harcoltam érte, volt mikor egyik nap állította, hogy talán visszajön, másnap hogy soha többé nem lesz velem. Őrületbe kergetett, de harcoltam érte. Eleinte mindenki biztatott, hogy harcoljak érte, viszont mikor azt mondták az osztálytársaim, hogy hagyjam, hagytam. Írtam neki egy levelet karácsony előtt, hogy én mindent megtettem, ő mégse akar, én megváltoztam miatta, képes lettem volna érte bármit feladni, ő mégse akart. Meglepte a levél tartalma, 3 napra rá, karácsony este, hogy elb**ssza a kedvem, kirakta a volt barátommal, hogy kapcsolatban állnak (nem tűrtem a közös képeiket, egyből letiltottam mindkettőt...). Egymáshoz járnak, együtt alszanak (a csaj nem a visszahúzódó típus, vagyis nem csak alszanak). Osztálytársnőm, amióta hivatalosan is járnak, nem találkoztam vele. Milyen benyomást keltsek? Hogy tűrjem el, hogy mellettem van, mégse az enyém? Az agyam már elfogadta hogy nem kell, a szívem viszont nem tudja... (nekem az első, én neki a második voltam). Mit tegyek, ha találkozok velük a szülőfalumban sétálni? Legyek vele kedves? (őszintén remélem, hogy szakít vele, és visszajön... drága neki az utazás is, mikor jártunk, feljött hozzám a lakásra szinte minden nap. megváltoztatott, a jobb értelemben, tehát tőlem csak jót fog látni suliban.) Mit tegyek? Higgyek benne, hogy esetleg szakít vele, ha engem kedvesnek lát? Mindig a szeme előtt leszek suliban... Nagyon sajnálom, hogy hosszú lett, egész történet fontos (ez rövídített).