Létezik olyan ember, aki már annyira megszokta a magányt, hogy nem érez késztetést hogy változtasson, vagy hogy párkapcsolata legyen?

Értem. :)

Kicsit sajnálom, hogy nem jön össze nektek így a dolgok.

Én személy szerint közepesnek érzem magam kinézetre (10/5), személyiségemmel annyi a gond, hogy kicsit nehezebben fogom fel a bonyolult dolgokat, de azért nem vagyok hülye. :D Szociális téren meg nem vagyok annyira nyílt, nincsenek barátaim se, de nem is zavar ez a dolog igazából. :) A magányt már én is megszoktam, utcán megnézem/néztem a csajokat, de semelyik mellé se tudtam oda képzelni magam.

#5-ös hozzászóló:

Személy szerint őrülnék az ilyen életnek amit leírtál, HA életem nagy részében boldog lennék mellette. :D (Tudom, ehhez az is kell, hogy én is tegyek érte) :)

Ja értem.

De amúgy hol laksz utolsó?

Mert én itt Hódmezővásárhelyen minden párt boldognak látok (még a 30-as korosztály körül is). Ennyien boldogok lennének tényleg, vagy csak én értelmezek valamit nagyon félre?