Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lelki válság, hogyan tovább?
3 éve vagyok a párommal. 5 hónapja jár ki Németországba dolgozni,azzal a céllal kezdtünk bele hogy veszünk egy lakást és jöhet a gyermek.
Csak kifolyik a pénz a kezéből,hazajött és egyből bulizni ment és drogozott. Rájöttem,hogy nem apának való és félreismertem,eltávolodtunk egymástól.
MÁr eljutottam abba a szakaszba,hogy nekem jobb jár,aki a megkeresett pénzt félreteszi és nem drogot vesz belőle.
2 napja elhagytam,de hiányzik nagyon.Szerintetek ez már a szakítás "feldolgozásának" a jele,hogy rájöttem nekem jobb jár?
24/L
Nem, ez a felismerés jele. Viszont mindenképpen jó úton haladsz. Ha a megítélésed szerint nem volt elhamarkodott döntés és nem tudod őt jobb belátásra bírni, akkor túl fogsz lendülni rajta, még akkor is, ha ez most nem könnyű.
Közhelyes, de mindannyian túl vagyok legalább egy szakításon és túl éltük. Foglald le magad és a gondolataid.
Tudtam hogy részen drog problémái voltak,de amióta velem van nem volt rá pénz. (albi stb..)
De amióta van pénz csak úgy szórja, az 5 hónapos kinti keresetéből már 1 millió fortintnak kellene lenni, de ehelyett 130 ezer van a számlám.
Én meg itthon szenvedek a hiányától,a nagy semmiért.
Jól tetted, hogy otthagytad.
Fiatal vagy még, biztosan rátalálsz egy normális párra.
Idővel belátod majd, hogy jó döntést hoztál. Eleinte természetes, hogy hiányzik. De mi értelme együtt lenni vele, ha nincs jövőtök?!
Sok sikert az életben!
Szerintem igazad van! Ez az én korlátaimba se férne bele, pláne a gyerek és közös otthontervezés alatt. Mire számíthat az ember akkor a jövőt tekintve?
De azért próbálj vele szerintem leülni ezt még egyszer átbeszélni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!