Tényleg nem is vagyok szerelmes, ha idegesít néhány hülye dolga?

Na, azért vita van akkor is, ha szerelmes az ember, ezt egész biztosan állíthatom- én szeretek vitázni, és izgalmas is. Már persze, nem a veszekedés, hanem pl (ami nálunk gyakori téma) az UFÓkról, vagy valami elvont dologról, amiben másként vélekedünk, és akkor néha összevitatkozunk, hogy az UFÓk most jó vagy rosszakaratúak-e :D

Viszont a párom szokott késni, eddig egy találkánkra nem érkezett pontosan, és eddig még nem volt szerencsém megélni, hogy esetleg ő várjon rám. Mikor legközelebb megyek a megbeszélt helyre a megbeszélt időben, valószínűleg ugyanez lesz a helyzet. Alapból én se szeretek várakozni, pláne, hogy azt se tudom, most azért nem jön, mert félrenézte az időt, vagy mert valaki útközben elütötte... De mégis, sosem haraggal vagy indulattal gondolok erre, még a gondolata is nevetésre késztet :D Nem tudom, ez valahogy hozzá tartozik, és olyan aranyos, ahogy mentegetőzik, meg hogy "de én általában pontos vagyok", meg hasonlók. :) Szerintem nem ő lenne, ha egyszer véletlenül pontosan jelenne meg, ne adj' isten előbb érne oda, mint én. Ez egy amolyan kis jellegzetessége, ami rá emlékeztet, és ez nélkül már nem is lenne ő. :)

Biztos a te párodnak is vannak ilyen kis dilijei, amik alapesetben idegesítenének, de mivel ezt ő csinálja, olyan aranyosan csinálja, és ezért még ezt is szereted benne :D Bár egy bizonyos idő után azért ezeket is meg lehet unni, és már idegesítővé válnak.

Senki sem tökéletes. Így szép a Világ. Unalmas lenne, ha mindenki egyforma lenne, hibátlan és pontos. Az igaz szerelem az amikor az egód elvan nyomva. Szóval mikor nincsenek elvárásaid, előítéleteid, nem irigykedsz és nem bosszankodsz. Ha ezt elfogadod a másikban, akkor igazán szerelmes vagy.

"Cselekedj úgy, ahogy szeretnéd, hogy veled cselekedjenek!"

"Az dobja rá az első követ, aki sosem vétkezett még!"

Van értelme bosszankodni bármin is? :)