Minden férfivel szemben felsőbbrendűnek érzem magam, hogy lehetne ennek véget vetni?

Igen, ez az észrevétel jogos! Mivel most hozzászoksz a "jóhoz", ezért azt is elhiszed, hogy örökké tart majd az aranykor és nem gondolsz a jövőre! Pedig még a kutya is elássa a csontját, mikor nem bírja megenni!

Jól jegyezd meg: Azok az emberek, akik kizárólag a szépségükre építenek, végül magányos és megkeseredett emberként halnak majd meg! Nyiss a srácok felé, ismerd meg őket és meglátod majd, hogy milyen értékeik vannak belül! Akkor már nem érzed majd magadat felsőbbrendűnek!

Én vagyok a 11-es!Én abszolút megtudlak érteni,hiszen írtam velem is ez a helyzet és én is így érzek.Az meg nem igaz,hogy egyszer magányosak maradunk,mert ha azt kívánnánk,hogy senkinek se tetszünk, akkor is lenne olyan (nem is egy nem kettő( aki minket akarna,és ezt én sem beképzeltségből mondom,hanem mert így van!

Sajnos a legtöbben tényleg csak buliznak és isznak ,és pot ezért nem jutnak sehova az életben,mert azzal vannak elfoglalva,hogy a divatnak és egymásnak feleljenek meg,elfeledve saját értékeiket,és énüket. Mi pont ezeket nem felejtettük el,és ez ebben a jó és csodálatos!

Szerintem egész egyszerüen annak, hogy folyton ilyen eseteid vannak, saját magad is vagy az oka. Illetve pontosabban valószínüleg nem teszel túl sokat azért, hogy ez ne így legyen. Jönnek maguktól is, ugye? Itt kezdödik a probléma.

Az esetedben én 2 problémát látok:

1. még nem érezted teljesen át, (illetve lassan már kezdessz ezzel szembesülni, ha feltetted a kérdést), hogy ahhoz, hogy bármilyen ember sikeres legyen valamiben, azért tenni kell, a helyzetétöl függetlenül. Csak 1 példa. Egy gazdag ifjú, aki örökli a pénzt, bár élvezi egy darabig, és mindenki irigyli, de soha nem fogja azt megtapasztalni, amit pl. egy friss alkalmazott, aki épp az elsö kemény munka után fölvette az elsö fizetését. Ez a te esetedben: jelenleg a párkapcsolat terén sikertelen vagy. Az, hogy vannak pasijaid az nem siker, mert a célod nem éred el vele. De tettél valamit érte? Egymás után futsz bele ugyanabba a kudarcba. Amíg azt nem látod be, hogy ahhoz, hogy ez változzon neked is tenni kell, nem fog változni. Ezt írtad: "...mert én ezt érdemlem." Az érdemlem, az azt jelenti, h nem kell érte tennem. Nagyon jól írtad, azt érdemled, amennyit te is beleteszel. Mivel nem teszel bele semmit, ez annyit ér neked, mint hogy én mindig itt ülnék a gép elött, közben meg barátnöt szeretnék.

2. Mi az amit tenni tudsz, ha már elismered, hogy tenned kéne mégis valamit?

alapvetö probléma az eddigi eseteidnél, hogy nem tudtál felnézni egyik barátodra sem. Ha nem tud egy nö felnézni a pasijára, akkor az gáz, esélytelen. (egyébként fordítva is.) És olyan emberekkel meg nem találkozol, akikre föl tudnál nézni. Miért? Azért, mert azok a férfiak okosabbak annál, hogy veled kezdjenek. Azért nem, mert én pl. megérzem azt kapásból, ha valaki így gondolkozik, mint te, h nem képes semmit tenni egy kapcsolatért. Ézért nekem egy ilyen lány olyan perspektíva nélküli, mint neked akár az egymilliomodik "férfi", aki már odament hozzád. Szóval adott a szituáció, vagy te, aki nem csinál semmit, csak vár a sültgalambra, és van egy rakás jelentkezö, de egyik sem olyan, mint ami neked kell. Amíg te azzal vagy elfoglalva, h vizsgáztatod a jelentkezöket, addig nem fogsz találkozni pl akár magamfajta emberekkel.

Mit tudsz tenni? Láss túl a rajongótáborodon, rázd le az elsö köröseket. De ne lepödj meg, ha utána akiket ott találsz, nem fognak rögtön kezetcsókolni. Utána már rajtad múlik, hogy visszarohansz rögtön sírva hódolóidhoz, vagy mersz e egyenrangú félként egy tiszteletet megelölegezni azok felé. Ha nem, akkor ök téged sem fognak tisztelni.

Van itt egy kis probléma. Egy normális kapcsolatban nem akar egyik fél sem a másik felett állni. Ha hercegnőként bánok valakivel, akkor elvárom ennek a viszonzását. Az exem felejtette el, hogy ő nem játszhatja a hercegnőt. Lehet, hogy éppen azt akarta eljátszani, hogy felém kerekedik. Válás lett a vége.

Persze a legtöbb kapcsolatban van domináns fél, de amikor valaki el akarja játszania nem rá illő szerepet, az szánalmas.

Aztán randizni kezdtem. Elsőként ez hozzád hasonló fiatal csajjal találkoztam. Nem kicsit volt elszállva magától. Jellemző erre a korra, hogy ha már megdugták, akkor azt hiszik magukról, hogy ők nagyon különlegesek. Ez a lányka is játszotta az eszét és ez annyira taszító volt, hogy már vártam a randi végét. Öröm volt megszabadulni tőle.

Ha átélsz pár ilyet, akkor átértékeled a dolgokat.

36/F

Tudod, 43-as, az egy dolog, hogy mindenképpen lesz valakid, de az a valaki vajon tényleg olyan lesz, akit te igazán szeretnél magadnak?

Mert ismertem én is egy ilyen lányt, a saját unokatestvéremet. Nem volt egy különösebb szépség, de óriási volt az ego-ja és persze emiatt volt kismillió fickója is. Azt gondolta mindenki, hogy neki csakis a monacoi herceg és egy arab sejk keveréke lesz majd a végleges párja, ehhez képest...

Egy kőagyú, tudatlan bunkó lett a férje, akivel két értelmes szót nem tudsz váltani és az egykori hipermagabiztos, rettentően céltudatos, dörzsölt lány lehülyült egy régi uradalmi cselédlány szintjére. "Kisjányom" és hasonló szavakat használ, mikor nem volt ilyen! Ne felejtsétek el, hogy a szerencse kereke forgandó és nincs senkinek sem előre kikövezve az életútja! Még ha előre elterveznék az életedet, iskolák, munkahely, karrier, stb..., még akkor is lehetsz halálos beteg!

Azt javasolnám neked, hogy kezdj el kőkeményen dolgozni valamilyen közösségi, önkéntes munkán és akkor végre megtanulod, hogy nemcsak az a szó létezik a világon, hogy ÉN.

(Ha az USA-ban élnénk, akkor a tengerészgyalogságot is javasolhatnám neked, beállnál te is, mint Katy Perry a Part of me c. klipjében. :DD)