Miért nem tudom elfelejteni, pedig elég sok okom van rá?!

Szerintem keress mást,ha már igy viselkedik mi lesz pár év múlva?Nem értem miért bocsájtasz meg neki,én kidobnám a helyedbe ne engedném,hogy ezt tegye velem.

Szia. Én majdnem ugyanilyen helyzetben voltam mint most te. 7 évet pocsékoltam rá egy ilyen pasira, akinek "voltak jó tulajdonságaiis..." de az én pasim nem ivott hálistennek. Figyelj. kutyából nem lesz szalonna, tapasztalatból tudom. lépj ki ebből a kapcsolatból, amíg megteheted, ne takarózz azzal, hogy "de hát jó is tud lenni néha" meg olyan jó vele akkor. nem. énkiléptem 7 év után és nem bántam meg, így utólag visszanézve, és boldog vagyok mással, és nincs bennem gyomorideg, tudod mire gondolok. egy nő nem ezt érdemli. sok szerencsét, légy erős, valahol a világban neked is van párod, gondolj erre.

Gondolj bele milyen lenne egy ilyen emberrel a házasság,még a gyerekek életét is tönkretenné,nemhogy a tied.Inkább egyedül mint egy ilyen állattal...

dehogyis nem szerettem! mindent megbocsájtottam neki, úgy mint most te. mindig hittem benne, hogy megváltozik. összevesztünk, elköltözött, megfogadtam, hogy soha többé nem békülök ki vele, de mindig elgyengültem, és visszafogadtam, mert szerettem. de nemváltozott meg, és én beleszerettem valaki másba, és csak így tudtam őt a múltamba zárni. másképp ez nem ment volna és még a mai maóónapig is vele lennék. nagyon hiányzik, mert ez pár hónapja történt, és még közelebb állok hozzá, mint a jelenlegi páromhoz, de tudom, hogy jól döntöttem. ha elfogadsz egy jótanácsot (amit persze nekem is rengetegen adtak, és soha nem fogadtam meg), keress mást, mert tönkretezsed vele az életed. én is ilyen hülye voltam, mint most te, és ezt most ne vedd sértésnek, de én saját magamat hülyéztem le, miután találtam egy olyan társat, akivel sokkal jobban érzem magam, mint a volt párommal. hajrá, fel a fejjel és bízz saját magadban. ne hagyd, hogy lábtörlő legyél. szurkolok.

Hasonló a helyzetünk. 18 éves koromban ismertem meg, 4éve. Pár hónapja eljegyzett de tudom, hogy nem azért csinálta mert annyira szeret, hanem csak egyszerüen bakarta biztosítani magát mivel külföldre ment 2hónapra. Nemrég visszajött és úgy tűnt minden jó lesz.Az első pár napban tényleg így is volt. Egyébként,a négy év nagyon zűrös volt. Kétszer költöztünk mert sehol nem tud megmaradni. Neki még ital sem kellett ahhoz, hogy ha kiálltam az igazamért bántson. Aztán még nekem kellett bocsánatot kérni. Nagyon önző és furcsán viszonyul a többi emberhez. Neki mindíg utálnia kell valakit vagy lenéznie. Nem szeret sehova menni, csak otthon a gép előtt jó neki. Emiatt a 4év alatt egykezemen megtudom számolni hogy hányszor mentünk el moziba vagy bulizni vagy akárhova. Volt hogy velem is elég erősen éreztette hogy lenéz, mivel idősebb nálam azt hitte sokkal bölcsebb és nekem majd mindent úgy kell csinálni ahogy ő mondja. Erőszakban sem volt hiány. Többször elhagytam és nem jött utánam egyszer sem. Mindíg én voltam az, aki először hívtam és visszamentem hozzá. Akkor egy-két napig minden jó volt aztán megint felhúzta magát valami hülyeségen. Már nem bírom tovább, tényleg! Nem tudok mindíg arra figyelni hogy nehogy olyat mondjak neki ami esetleg nem tetszik, mert akkor órákig balhézik. Mindíg magamban kerestem a hibát és próbáltam neki megfelelni. 2napja a szüleinél voltunk. Felmentünk a szobájába hogy átöltözzön. Csak annyit jegyeztem meg hogy napoznia kellene mert ki van pattogva a háta, meg majd legyantázom a hónalját este. Aztán lementem a konyhába. Negyed órával később utánam jött és ott a szülei előtt lehordott mindennek, szép szavakkal illetett. Megsértődött azon amit a szobában mondtam a hátára. És azt mondta keressek akkor mást akinek szép a háta és nem szőrös.Próbáltam nyugtatni de aztán azt mondta tűnjek el a házból. Sirva jöttem haza, gondolhatod mennyire megalázó volt. Azóta nem is keresett de én sem őt. Most úgy érzem tényleg betellt a pohár. Nehéz belegondolnom mi lesz ezután. De eldöntöttem , elég volt, új életet kezdek. Látod, nem csak te vagy ilyen nehéz helyzetben. Én azt hittem mikor megismertem , hogy megtaláltam életem párját. És elég nehéz belátnom, hogy életem megkeserítőjével állok szemben. tudnék mesélni még miket elviseltem de itt most rajtad próbálok segíteni. Menekülj attól az embertől. szereted, én is azt hittem de a századik megaláztatás után rájövök lassan hogy ez nem szeretet csak egy kötődés, jó érzéssel tölt el hogy van valaki mellettünk. De jobb egyedül mint folyamatosan megalázva lenni. Aztán majd jön egy jobb, kedvesebb ember, aki úgy szeret ahogyan kell. Nehéz, persze nagyon nehéz megtenni és otthagyni, de ha szenvednünk kell egy kicsit ahhoz hogy aztán boldogok legyünk inkább vállaljuk be!!!