Miért nem jön össze?

Ide is megírom a nyomorom (vagyis, amit annak érzek)

Hogy mi a baj és mi az ami bevált vagy nem vált be.

25 éves lány vagyok.

17-18 évesen elhatároztam, hogy teszek az önbizalomhiány ellen. Lefogytam, befestettem a hajam, igyekeztem kedves és normális maradni zavaró külső körülmények ellenére, kitöltöttem az életemet célokkal, sportoltam, felvettek az ország legjobb egyetemeire, megtanultam két és fél nyelven, néha énekelni jártam, verset írtam, biciklitúrákra és kirándulni, meztelenül fürdőztem a Velencei-tóban, külföldi ösztöndíjat nyertem, elmentem tíz országba, ötmillió könyvet elolvastam, ittam-buliztam-füveztem...

semmi nem maradt ki az életemből, amit a fiatalok szoktak, kivéve a párkapcsolatot.

20 évesen belementem egy kompromisszumkapcsolatba, kb. azért hogy már legyen, ő volt az első barátom.

Amióta ennek vége, két és fél éve, olyan vagyok, mint egy hülye tinilány, folyamatosan rinyálok, hogy miért nem néz rám senki. Leálltam a hasznos és értelmes tevékenységekkel is, passzívabb vagyok, mint valaha, ami naná, hogy nem vonzó. De egyszerűen NEM HISZEK benne, hogy ha megint nekiállok felturbózni magam kívülről-belülről, akkor az ér valamit, attól majd hirtelen jobb nő leszek.

Tényleg ennyire számít a külső és tényleg ekkora baj, hogy nincsen csinos pofim???

Valaki segítsen, mert nagyon el vagyok keseredve.

Tisztában vagyok vele, hogy sok mindent (bármit?) el tudok érni, hogyha teszek érte. Csak azt nem, hogy ne legyek ilyen nagyon magányos.

Úgy érzem, nekem ezekről a dolgokról, mint párkapcsolat, le kell mondanom, mert talán alkalmatlan vagyok rá :((((

Szia kedves utolsó válaszoló!

Mint korábban leírtam,nekem 3 évig senkim sem volt...de ez szó szerint értendő:(Sajnos ha nem hiszel magadban,és magában a boldogságban,nem is fogod megtalálni azt.Lehet hogy anno felturbóztad magad,de azt nem tudom hogy teljesen el is hitted e magadról azt,amivé akkor váltál...szerintem nem igazán...

Én leírom a történetem.

Szakítás után(22 évesen volt minden téren az első komoly kapcsolatom)dolgoztam és főiskolára jártam ezerrel,és ez akkor kitöltötte az életemet teljesen.El-eljártam szórakozgatni,de igazán nem élveztem a dolgot,már nem az én világom volt.Amikor volt Mo.-on a napfogyatkozás,egy barátnőmmel Siófokra mentünk diploma után

egy kedves családhoz nyaralni.Nagyon megtetszett maga a város,a Balaton,és érlelődött bennem egy gondolat...hogy milyen jó lehet itt lakni...Másnap este az ismerős családdal sétáltam,mikor szembejött velünk a mostani főnököm.Pont ismerték,megálltunk,bemutattak neki,és lezajlott egy kb.2 perces beszélgetés:

-te tényleg végzett gitártanár vagy?Diplomás?????

-Igen,frissen végzett:)

-Nem lenne kedved jövő ősztől itt tanítani?

-Dehogynem...

Ennyi volt.Másnap bementem meghallgatásra,és úgy mentem haza a nyaralásból a szülői házba,hogy én bizony 1 év múlva költözöm!Nem örültek a szüleim,de éreztem hogy nekem mennem kell.Közben rengeteget gondoltam arra,hogy milyen lenne a nekem való pasi.Elképzeltem főleg a belső tulajdonságait,és rengeteget álmodoztam valakiről,aki lehet hogy nem is léteik.Eltelt az egy év,és egy kedves barátnőmnek jövő nyáron házavató bulija volt egy másik városban.Meghívott rá,és ott találkoztam a mostani párommal,aki Sopronból jött oda,mert neki a barátnőm párja volt nagyon jó cimborája.Mikor kimentünk elé a vasútállomásra,és megláttam,mint a villámütés,úgy ért egy érzés:hé,én mintha már ismerném őt!Mint később kiderült,azonnal megtetszettem neki,de nem adtam olcsón a bőrömet,mert meg voltam róla győződve,hogy ebből úgysem lesz semmi.Én Siófokon,ő Sopronban.Én dolgozok,ő még tanul,jó dumás,népszerű srác,úgyis csak hülyít.És még 2 évvel fiatalabb is.1 hónapig nem hallottam róla,de aztán a szülinapomra kaptam tőle egy sms-t.Így indult.Fél évig smseztünk,hetente felhívott,és következő nyáron,mikor újra találkoztunk,szerelmet vallott.1 évig várt rám.Diplomája után hozzám költözött,lett állása is.Ennek 8 éve,most született kislányunk,és nekem tényleg Ő az igazi,aki teljesen más ember volt,mint akinek először gondoltam.Olyan,akit elképzeltem magamnak akkor 25 évesen.

Csodák márpedig léteznek,csak nagyon nehéz néha észrevenni,hogy az orrod előtt integet.

Kedves utolsó válaszoló,

tetszik a történeted. Azt támasztja alá, hogy a személyiség és a véletlenek visznek helyzetekbe, és ebből lesz a végén az, amit sorsnak hívunk.

Gratulálok!:)))

Csodák vannak, ezt én is tudom.

Csodák néha vannak, de nem tartanak sokáig és utána teljes erővel támad a realitás. Legalábbis az én tapasztalatom ez.

A csodák azért is félelmetesek, mert elhitetik veled, hogy más tudsz lenni, változtatni tudsz.

Számomra ez azért félelmetes, mert ha mégsem sikerül, ez egy kudarc. Legalábbis számomra, az elmúlt két évem ezt támasztja alá.

Honnan lehet hitet venni, ha nincs? Paptól, pszichológustól, a vallástól?

Megint ugyanaz a válaszoló vagyok.

De igen,

volt idő, amikor tényleg elhittem, hogy jó vagyok. Rövid idők, hónapok csak, de volt.

Ennek ellenére senki nem figyelt fel rám, vagy csak gázabbnál gázabb alakok.

Nem hiszek a hitben, hogy az majd megold mindent.

Szia!Szerintem hitet az igazán jó barátok is adhatnak neked...remélem abból azért akad 1,esetleg 2:)

Ha vallásos vagy,akkor meg van oldva a kérdésed:)mert mindent "rá lehet fogni"Istenre(ezt azért ne szó szerint értsd)sok ismerősöm van,aki pl.komolyan vallásos lett,és párra talált.Én is vallásos vagyok,de nem bigott módon,csak ahogy nekem jól esik.Mindig tartottam magam ahhoz:Segíts magadon,Isten is megsegít:)

persze nem kell azonnal rohanni vmelyik vallási csoportba,ahol 1 hét után máris férjet találsz:)Ilyen is van,ne lepődj meg!a pszichológus is sokat segíthet...de remélem azért nem leszel depressziós.

Mint leírtam,nekem akkor változott meg gyökeresen az életem minden szempontból,mikor nagyot váltottam.Tudom,ezt te is megtetted,de lehet hogy nem a megfelelő időben.Azt sajnos senki nem tudja megmondani,hogy mi lehetett a baj.Jaj,ez nagyon nehéz dolog,de én tényleg csak a saját tapasztalatomat írtam le.Figy,azért egy próbát szerintem megér ez az "elképzelem,kit is szeretnék magamnak"dolog.Próbálj meg legalább ebben HINNI,BÍZNI,a saját tudatalattidban.Ha nem sikerül azonnal,ne add fel.Nekem 1 évet váratott magára az "álomlényem"Sok sikert,és boldogságot kívánok!

Lehet,hogy az a tömérdek levél és feléd irányuló érdeklődés megilyeszt téged.Lehet,hogy kapsz 100 levelet havonta aminböl 97 nem rejt komoly szándékot,de ez a 95 miatt azt a maradék 3-t is eldobod,aki komolyan és őszintén írt neked.

Az pedig egy alapvető emberi tulajdonság,hogy az ember mindig mást akar mint ami van neki. Egy idősebb pasihoz túl fiatalnak tartod magad,de amikor egy korodbeli pasid lesz akkor meg visszasírod az idősebbet.Mert a mai 18 évesen hát legfinomabb fogalmazással sem komolyak:)