Normális, hogy ezt érzem? Ennyire tudna rám hatni?

Amióta belépett az életembe (és végül a párom is lett) megváltozott a gondolkodásom,a dolgokhoz való hozzáállásom.

Értem itt konkrétan az egyetemi életet,tanulást (szeptembertől egyetemista vagyok),hogy csinálni kell,tanulni kell,ha el akarsz valamit érni az életbe vagy akár csak a családhoz való hozzáállást,értékrendeket.

Ösztönöz arra,hogy csináljam,ki kell tartani,jók között kell lenni,mindent úgy,hogy nem mondja nekem,hanem a hozzám való viselkedéséből látom,és abból,hogy ő milyen ember,és mi mindent elért az életben (26 éves),amiért én büszke is vagyok rá.

Érzem magamon,hogy mióta ismerem,és főleg mióta ő az én drágaságom máshogy tekintek dolgokra,máshogy állok hozzá a sulihoz,a szeretteimhez,(és még sorolhatnám),értékelem az élet adta lehetőségeket,és azt,ahogy velem viselkednek azok,akik jót akarnak nekem,és szeretnek.

Nem hittem volna,hogy valaha valaki is ennyire betudja folyásolni a gondolataimat,viselkedésemet,hogy valaki ilyen pozitiv hatással lehet rám.

Még mielőtt valaki irná,hogy istenitem őt,stb.,nem! Csupán csak büszke vagyok rá,és valamilyen szinten felnézek rá!

Mit gondolsz erről az egészről?

Volt/Van (már valaha) ehhez hasonlóban részed?