Mit tegyek? Mit tudok tenni?

Húú...hát semmi közöm hozzá, de tényleg elég nagy a korkülömbség :S, mert még, ha 1-2 évvel lenne fiatalabb, de így?!:S lehet jobb is lenne ha szakítanátok, mert később okozhat majd problémát ez a nagy korkülömbség, de ki tudja?:D lehet, hogy anyakomplexusa van, akkor jól meg lesztek:P

A kérdésedre válaszolva, erről nem te tehetsz! és ezt neki is meg kell értenie! ha emiatt képes (lenne) elhagyni, akkor nem is érdemli meg a szeretetedet!

Szia!

Lehet, hogy túlzottan őszinte leszek, de elvégre itt mindenkinek ez a dolga...

Szerintem ne vidd haza, amíg apukád meg nem enyhül (bár lehet, hogy sose fog), mert csak balhé lenne, és mind a hárman rosszul éreznétek magatokat.

Meg őt is meg lehet érteni, mert szerintem ezen (pl. én is így teljesen ismeretlenül)sokan megdöbbenek, sőt szerintem a baráti körödből már hallottad az összes érvet ezzel kapcsolatban... Pl. Egy 16 éves fiútól nem lehet várni tartós hűséget, mert mi lesz, ha ő 30, te pedig 37 leszel? Akkor ő tuti el fog azon gondolkodni, hogy megérte-e az egész fiatalságát egy nő mellett eltölteni, és hajtani fogja a kíváncsiság (lehet, hogy hamarabb is). Ha pedig azt mondod, h azért te se tervezel ilyen nagyon hosszú távra, hanem addig, amíg jól érzitek magatokat, akkor felesleges ilyenekkel a szüleidet stresszelni (pl. az én szüleim azt mondják, hogy csak azt vigyem haza, akit elveszek :P ). Meg (igaz, nem vagyok gondolatolvasó), de biztos, hogy az a fiú szerelmet és nem rajongást érez irántad? (írd be a keresőbe, a "tanár" szót, és akkor látni fogod, hogy milyen sok fellángolás van akár a 12-16-os korosztályból a 25-40-es korosztály felé). Még a végére azt kérdezném, hogy nem fogják a kapcsolatot felőrölni a "Mi a baj a korban hozzád illő férfiakkal?" kérdések és társaik, amiknek állandóan ki vagytok téve?

Szia! A 16:49es vagyok

Nem kioktatásból írtam, hanem [szerintem] hasonló gondolatok játszódnak le apukád fejében és félt, hogy csalódni fogsz (mert otthagy, barátaid szétszednek, stb. MÉG akkor is, ha ezek nem valós félelmek). És ebből következik, hogy csak úgy tudod elfogadtatni apukáddal, ha bebizonyítod (/-ja), hogy ezek a félelmek alaptalanok...

Én így gondoltam, nem pedig kioktatásból, és a kérdésedre is válaszoltam.

Még mindig én :P

Amit fentebb írtál, ha egy kicsit kevesebb indulattal előadnád apukádnak, akkor lehet, hogy megenyhülne, mert abban sokminden benne van...