A barátom 3 év után szakitott velem, mert ö élni akar. Élt már át valaki ilyet?

Ezt nekem sikerült is elérnem...közel 6 év főleg úgy , hogy 15 évesen jöttünk össze igencsak komolynak számít!

Mindenki felfogta miről beszélsz nem kell századjára is leírni!

Én sem korlátoltam semmiben a barátom,ahogy ő sem engem...mégis megtettem a lépést, hogy szakítok vele mert nem láttam sok értelméth a szerelem elmúltával továbbra is együtt legyünk és lépjünk be lassan a középkorúak közé,mivel az ismerkedés,próbálkozás korszaka úgy ahogy van kiesett!

Mondjuk a legnagyobb hülyeség úgy kirakni valakit, ha nincs szerelem.

Akkor az összes partnerét ki fogja vágni valaki egy idő után, mert már nincs szerelem, ami köztudott, hogy elmúlik?

Ja, hát az egy másik dolog, ha nem tanultad meg mi az az áldozat és maradtál önző...

Kérlek szépen, a páromat gyerekkorom óta ismerem, most 18 éves vagyok, négy és fél éve vagyunk együtt. Ő 26 lesz februárban. Mai napig héti kétszer-háromszor találkozunk, szeretjük egymást. Van hogy hétvégente együtt dolgozunk a családi műhelyükben, de nem fogok beleszólni akkor sem az életébe, sőt akkor sem szólnék bele a dolgaiba, ha idősebb lennék.

A lényeg, hogy 18 éves vagyok, együtt vagyunl már elég régóta és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy én elhagyjam olyan dolgokért, amit mellette is megtehetek.

És ha ezekután, azt hiszed, hogy nem tudhatok ezekről semmit, mert fiatal vagyok, az csak azt mutatja, hogy mennyire az idő rabja vagy, mert én hasznosan töltöttem az időmet, mert a mi kapcsolatunk nem volt mindig felhőtlen, voltak rossz időszakok és akkortól vált ilyenné a felfogásom. Mert fontos nekem és nem akarom elveszíteni.

12-es

Igen tényleg hülyeség kitobni valakit a szerelem hiánya miatt ha már benne van a korban,vagy gyerek van!

22 évesen nem hinném, hogy le kellett volna ragadnom az első barátomnál.

13-as

18 évesen még nekem sem fordult meg a fejemben nyugi...akkor kezdett el foglalkoztatni a gondolat miután elmúltam 21 és rájöttem,hogy nekem ez így nem jó tovább. Ez van.

Megtehettem volna azt is, hogy vele maradok de előbb utóbb ez lett volna a vége....ha nem most,akkor harmincakárhány évesen amikor meg már lehet gyerek van és akkor meg azért nem merek lépni...és akkor már ikább most.

Hálistennem ő is volt olyan agyi szinten,hogy megértett engem és a mai napig rendszeresen találkozunk,jóban vagyunk...úgy is, h nekem már másik párom van.

Elhiszem, hogy valaki letudja élni az életet az első emberrel akivel összejött,de ritka és véleményem szerintem nem is teljesen normális. ( Persze mikor ég szerelmes voltam 2-3 év után is azt mondtam, h én csak vele akarok lenni,nem kell más...mindenkit lehülyéztem aki kételkedett benne, hogy örökre együtt leszünk...mégis igazuk volt)

Szóval majd ha 22-25 évesen is ezen az állásponton van valaki akkor elhiszem neki....de 18 évesen...nem.

14-es, akkor azt ajánlom, hogy cseréljünk, forgassuk vissza az időt, hogy átélhesd azt amit én aztán beszélgetünk, mert úgy látom az éveknél ragadtunk le.

Aláírom, nem mindenkinek ugyanaz a felfogása.

Jó az énközpontúság is, ideig óráig...

De mindegy is, ha ti jobban tudjátok, hogy kinek mi a jó, akkor áldásom rá, beszéljétek tele a csaj fejét, hogy a pasi milyen szemét volt, és ő természetesen hibátlan, jól csinált mindent.

22 évesen szerintem kicsit többet éltem át mint te úgyhogy ezen nem fogok vitatkozni veled.

A fő probléma veled, hogy nem fogod fel mit írok.

Ebben az esetben senki nem szemét.

A kérdező barátja elmondta mit érez és szakított vele...megtehette volna azt is, hogy marad a kapcsolatban és megcsalja (elég sokan ezt csinálják) ő a tisztességes utat választotta, így érez...ettől nem lesz szemét valaki.

A kérdezőnek persze most biztos nagyon rossz,de az idő mindent megold...ha közhely,ha nem! :)

Ne ragadj le az éveknél, mert nem olyan biztos, hogy nálam többet láttál, nem állítom sem azt hogy igazad van, sem azt, hogy nincs igazad, csak azzal kéne tisztában lenni, hogy nem tudhatod, és ne ítélkezz, mert nem tudhatod.

Tudod, ez egy olyan oldal, ahol az emberek álláspontot foglalnak.

Nagyon becsülendő dolog, hogy a szemébe mondt a kérdezőnek, bár így is hagy maga után megválaszolatlan kérdéseket is. Én azt mondom, hogy adj neki egy kis időt, ne sokat, hátha meggondolja magát.

Nálam is azért lépett le exem, mert tombolni akart, ami nála egyenlő volt azzal, hogy random csajokat akart a farkára húzni. Ez nekem nem fér bele egy kapcsolatba, nyugodtan le lehet önzőzni miatta =)

Mi nem voltunk olyan sokáig együtt (7 hónap), és igazából az előző 3 éves kapcsolata óta hordozta ezt az érzést magával, csak mikor velem összefutott, nem tudott elküldeni, mert megszeretett, és meg akarta próbálni. Nem sokra mentünk vele, de ez más kérdés =)

Nekem könnyebb volt a továbblépés, mint neked, mert a kapcsolatunk végére már elkezdtem tőle távolodni érzelmileg, amit ő tudott is, és tudott is volna változtatni rajtam ha akar, de akkor már nem akart. 1 héttel a szakítás után, már mással randiztam - a kapcsolat elején volt egy olyan kijelentése, hogy szerinte normális dolog flörtölgetni egy kapcsolat mellett, ha nem csalja meg az ember a másikat. Ez számomra fura volt, és fájt is, de vagyok annyira dacos, hogy oké, de akkor nekem is szabad, így mikor szakítottunk, sorban álltak a férfiak, amit ő kissé neheztelt, de nem volt már köze hozzá - két héttel a szakítás után pedig mostani párommal voltam. eleinte még gyászoltam a korábbi kapcsolatomat, amit párom nagyon jól és megértően kezelt. Mostanra pedig ott tartok, hogy nem is lehetnék szerencsésebb, nagyon boldog vagyok vele, a hibái ellenére is =)

Neked sajnos csak annyit tudok javasolni, mint bárki másnak, aki szakításon ment keresztül: keress új hobbit, ismerkedj, érezd jól magad. Ha érzed, hogy halad az életed valahova, és nem egy helyben toporogsz, könnyebb túllépni rajta és feldolgozni.