Ahogy arra gondolok, hogy szakítanunk kellene, beleélem magam, eltervezem, de mindig az a vége, hogy elkezdem mindennél jobban szeretni. Miért?

Bonyolult kapcsolat, 3 éve együtt vagyunk, 2 éve együtt élünk,de nem igazán van jövője a kapcsolatunknak. Nagyon durva veszekedéseink vannak, és ezektől lassan meghal a lelkem. Nem érzem jól magam a kapcsolatban,mégis,akárhányszor szakítani akarok,mindig az a vége,hogy már a gondolat is dühít, és félek, és nem merem egyedül hagyni,mert félek,hogy "elzüllik" és mindig elönt a törődés és a szeretet és estére,mikor hazajön,olyan érzésem van,mintha egy örökkévalóságig dolgozott volna és nagyon hiányzott és nem bírtam volna ki még 5 percet nélküle. Miért van ez? Mit tegyek,hogy jó legyen?