Mit tegyek? (Kérdésed túl rövid, a magyarázatod hosszú. )

2 hónapja vagyok együtt egy sráccal. Nem sok idő, máris felmerült jó néhány olyan dolog, ami engem kifejezetten taszít egy férfiban, nem tudom tolerálni, pláne, ha a páromról van szó. Kissé hosszú lesz, de szeretnék leírni mindent.

1, Úgy beszél hozzám, mintha 4 éves, de legalább értelmi fogyatékos lennék. Nyüszög, nyafog, sejpít, gügyög, hülye neveken szólít, és még hülyébb dolgokat mond, vagy kérdez, semmi értelme. Tudom, hogy ezzel is a szeretetét próbálná kifejezni, de nagyon nem megy szegénynek. Sajnálom, hogy így érzek, de irritál.

2, Nem érti meg, amit kérek. Unalmában elkezd csapkodni az asztalon, érdekes hangokat kiadni, ami egy idő után elég idegesítő, főleg, ha az embernek fáj a feje épp. Szépen kérem, hogy fejezze be, de nem, annál hangosabban és erőteljesebben csinálja, és jót vigyorog. Aztán csodálkozik, ha felemelem a hangom és inkább elvonulok.

3, Utál mindenkit, állandóan szid vagy lenéz valakit. Még azokat is, akikről tudja, hogy szeretem őket, jóban vagyok velük. De akár az utcán is, vagy ha bemegyünk valahová, mások jönnek be oda, ahol mi vagyunk. Nézi őket, leparasztozza, kiröhögi az öltözetüket, de még negyed óra múlva is ezt emlegeti. Ha pedig megkérem, hogy ne tegye, mert nem szép dolog, akkor szerinte játszom az eszem, és beképzelt vagyok.

4, Mindig annak kell megvalósulnia, amit ő akar. Oda kell menni, azt kell hallgatni, nézni, amit ő akar, olyan hangerőn, amin ő akarja. Ha melege van, kinyitja az ablakot, még akkor is, ha én fázom. Beleszól abba, hogy én mit egyek, hiszen mindig jócskán beleeszik. Aztán mikor felajánlom neki, hogy esetleg ő is kérjen saját tálat, elutasítja, mert nem éhes. Reggel, ha már ő felkelt, és én még alszom, felkelt, mert unatkozik. Nem kedvesen, simogatva, puszilva, hanem hangosan, mindig felriadok. Képes azt hazudni reggel 9-kor, hogy már fél 1, csak azért, hogy kipattanjak az ágyból. Vagy este, ha ő még éber, én meg már félálomban vagyok, lökdös, hogy ne aludjak még. Az cseppet sem érdekli, hogy 3,5 órával korábban kelek, mint ő. A napi programjainkat is ő szervezi általában. Volt rá példa, hogy sürgősen el akartam menni az egyik bevásárlóközpontba, mert másnap anyukámnak születésnapja volt, virágot, és édességet akartam venni neki. Neki nem volt kedve eljönni, nem kísért el, szóval gyalogolhattam a sötétben, busz nem járt már akkor ( 10 után volt, egy héttel ezelőtt). a moziban mindig ő választ filmet, és rohadtul nem érdekli, ha én alszom rajta, mert nem köt le. De az, hogy ő beüljön egy romantikus vígjátékra, az kizárt. Ha valami nem úgy történik, nyafogni kezd, majd megsértődik, hogy de most miért, és én miért nem értem meg őt, hogy ő ezt szeretné, mennyire gonosz és szívtelen vagyok. Ő sem érti meg, amit én akarok.

Próbáltam már elbeszélgetni vele. Kedvesen is, aztán a későbbiekben már felemelt hangon, elvonulásokkal, de semmi eredménye, a vége úgyis az, hogy megsértődik, hisztizik, mint egy óvodás, és én vagyok a mesebeli boszorkány, hát persze. A vicc csupán annyi, hogy TÍZ évvel idősebb nálam... :) Nem tudom mit tehetnék, visszataszító a habitusa, és elég csúnyán kezdek kiábrándulni belőle. Várok minden tanácsot! Köszönöm szépen!

20l