Buszon hogyan, milyen témával, témákkal indítsak egy ismerkedést? Egy számomra gyönyörű illető, akit nem ismerek csak látásból. Melyek ne legyenek azok a dolgok, amikből nem gondolja fél perc után, hogy inkább ne erőltessem?

Normálisabb helyeken alapból megkérdezi az ember, hogy "szabad-e a hely?" szóval ez nem valami kreatív... :D

Egyébként bármilyen téma jó. Én nem szeretem, ha valaki rögtön nyomulással indít, vagy ha erőlködés szaga van az egésznek.

Kétszer fogadtam pozitívan ilyen jellegű közeledés (a többi egyértelmű nyomulás volt, amit nem csípek mint említettem). Egyszer leült mellém egy srác, éppen egészségügyet tanultam a jogosítványomhoz, mire úgy jópár perc után rákérdezett a mellettem ülő srác, hogy "XY?" (az oktató nevére kérdezett). Mondom igen igen... Az ő kibeszélése volt az első témánk, utána jött minden magától. :D

A másodiknál csak annyi volt, hogy "messzire utazol?"... Nyilván távolsági buszon hasznos. :D Amúgy azt a kérdést is utalom, hogy "hova mész?"... Hát semmi köze hozzá, node jófej vagyok, válaszoltam és onnan megint csak jött minden.

Azt is hozzátenném, ha romlott arcod van, akkor alapból nehéz ügy. :)

Szija, te is ezen a buszon utazol? Ezt kérdezd meg tőle. AZtán, szerinted miért sárgák a buszok. Ha épp nem sárga, akkor hogy miért nem az??

Tömegközlekedés a lehető legnyomorékabb ismerkedéi hely. sosem tenném, jól elküld, aztán majd a többi utas röhög egy nagyot rajtad, hogy hogy beszoptad. Ettől azért sokan rettegnek.

Én nem érzem magamat köcsögnek és ne haragudj, de fiatal (és gyenge) nőként szerintem abszolút természetes, hogy egy mellém telepedő úriembernek sem adom ki az úticélom pontos helyét és miértjét, vagy esetleg rögtön már a címemet.

Ha valaki így szeretne ismerkedni, az jöjjön valami frappáns szöveggel, ne személyeskedéssel és olyan kérdésekkel, amitől előbb érzem azt, hogy valami hátsó szándéka van, mint azt, hogy szimplán csak beszélgetni szeretne egyet.

Egyébként ha jó kedvem van, akkor én bárkivel szívesen beszélgetek a buszon, viszont ha rossz, akkor nem esik jól senkihez hozzászólni, igen. Egynap kétszer buszozok fél-fél órát, nekem ez a gondolataim rendezéséről is szól, napi rutin, rituálé mit tudom én. Nem lehet mindig jókedvű az ember és ha éppen a legmélyebb érzéseim boncolgatásába szól bele valaki, akkor én sem fogadom szívesen, de akkor sem küldöm el melegebb éghajlatra, csak finoman éreztetem, hogy nincs kedvem beszélgetni.

Valamelyik válaszoló írta, hogy "te is ezen a buszon utazol?", vagy hogy "szerinted miért sárga a busz?". Ha rosszkor jön, akkor valószínűleg azt gondolom, magamba, hogy "nem, b*zd meg, csak kipróbálom ezt az ülést, aztán leszállok", vagy hogy "bameg, mert ilyenre festették". Ehelyett mondok válaszolok annyit, hogy "úgy tűnik" és hogy "mert ilyenre volt kedvük festeni".

Ha jó kedvem van, akkor pedig valószínűleg egy hatalmas vigyorral kísérném a válaszomat és visszakérdeznék, hogy na és neked mi erről a véleményed!?

Necces az ilyen jellegű ismerkedés, de ha valaki csak kicsit is ismeri az emberek jelzéseit, akkor észre fogja venni finom válaszból is, hogy ő most éppen nem kívánatos a másik aurájában, ahogy azt is látni/érezni fogja, ha a másik nyit felé.

Az 5ös és a 6os választ író gyekér is én voltam! De utolsó, mármint a 7 -est író lány tökéletesen jól kifejtette, hogy miért lehetetlen küldetés a közterületen való ismerkedés. Egyébként igaza van neki, a nő oldaláról igen. CSak ugye nem mindenki szatír, van aki tényleg szeretne valamit ,csak nincs ráírva a fickóra. Sajnos a nőre sincs ráírva,hogy szarhatnám hangulatban van, vagy épp kéne neki valaki, senki nem lát a másik fejébe. Nagy a pofárazuhanás veszély az ilyen szituációkban.

Ez a frappáns szöveggel gyere oda meg 100 ból 2 ember tudja kb. hogy mire kéne ilyenkor gondolni. Egyébként a betanult ,előre kitervezett leszólító dumák nem ide tartoznak. Egyéniség függő.

Ez egy rém bonyolult dolog. Hagyni kell a fenébe az egészet!! Hagy utazzon minden nő szépen csendesen magában az úticélja felé. Így a jó. a prostilányok meg majd hülyére keresik magukat 8)