Ezek a belső tulajdonságok manapság nem kelendőek?

Így a hallottak alapján te egy jól nevelt kislány álarcát tartod magadon. Mindig megpróbálsz megfelelni, a szebbik arcodat mutatva, kifelé pedig egy sótlan, unalmas ember képe vetül, akinek hangosan megörül az ember, ha találkozik vele, de észre sem veszi, ha elmegy. Gyanítom ebben nagy szerepe van az új környezetnek: próbálod megvetni a lábad új emberek között, illedelmes vagy, de megnyílni nem mersz még.

A párom követte el ezt a hibát, neki is hatalmas társasága volt, sok ember, akit a barátjának tartott. Mindenkivel megtalálta a hangot, mindenki szerette, DE senkit sem érdekelt. Valójában nagyon is különleges egyénisége van, de túlontúl illedelmes és zárkózott volt. Bármilyen társaságban volt helye, de sehonnan sem hiányzott. Egy ideje eléggé megváltozott ilyen téren, nyíltabban és kendőzetlenebbül adja magát, azóta keresik emberek. Nem mondom, hogy te is pontosan ugyanez vagy, de ha igen, akkor ezt javaslom neked. Add magad, ne légy ennyire "tökéletes".

Még az jutott eszembe, hogy ezek az ismeretségeid láthatóan felszínesek még, ami jól is van így, de az ő véleményükre butaság alapozni. Eleve nem vagytok abban a viszonyban, hogy őszinte kritikát kapj tőlük. Ettől függetlenül valószínűleg a mondataik végén van egy "de", amit viszont nem mondanak el neked, mert kedvelnek és félnek, hogy megbántanak. Emiatt viszont te kapsz egy képet, ami alapján te tökéletes vagy, mégsem működik az életed. Ezzel kapcsolatban az önismeret fejlesztése az egyetlen megoldás.

Szerintem nem kell neked megváltoznod, csak éppen kicsit megismerni magad és tapasztalatokat gyűjteni. Nem hiszel saját magadban, a saját véleményedben, mert - ahogy mondtad is - nem vagy tisztában önmagaddal. Javaslom, kezdj el kicsit élni, valami közösségi cselekvést folytatni, hogy fel tudd mérni az embereket, önmagadat hozzájuk képest és hasonló dolgokat. Ez főképp nőként nem egyszerű, de ez a módja eljutni oda, hogy önálló egyéniség legyél saját véleménnyel és gondolatokkal.

A páromat említettem korábban, de tizenévesen ugyanilyen voltam én is. Azóta megéltem sok tapasztalatot, elkövettem sok hibát, volt hatalmas arcom és volt az önbecsülésem a tenger fenekén; mindez többször is. Most sem ismerem és fogadom el magam teljesen, de felmérhetetlen mennyit fejlődött a jellemem, nem is lehet összehasonlítani még a két évvel ezelőtti önmagammal sem! A lelki fejlődéshez élni kell, önálló döntéseket hozni, saját hibákat elkövetni és felelősséget vállalni értük. Eddig te tetted, amit mondtak neked, és igazság szerint jó ha tudod: az az egyszerűbb és könnyebbik út, csak nálad éppen visszanyalt, mert nem működik a szerelmi életed.

Egy dolog a kulcs: nem tudod milyen vagy.

Ha te nem tudod, akkor ki tudja? Úgyhogy szerintem ez lenne az első, önismeretet gyakorolni. Ehhez pedig az kell, amit a 85%-os válaszoló írt. Nagyon jókat írt, gondolkodj el rajta.

Ami a férfiakat illeti. Hiába is örülnének a nők,ha nem így lenne, de igenis fontosak a külsőségek. A férfiak vizuális lények. Tehát legyél igényes, csinos.

De hogy ne legyen egyszerű a képlet, a legfontosabb a kisugárzás. Mikor nem csak úgy öltözködsz, mint egy nő, de sugárzik is belőled, hogy tetőtől talpig nő vagy, aki tisztában van önmagával, jól érzi magát a bőrében.

Ha kiegyensúlyozott vagy, jól érzed magad, azt az emberek megérzik. De komolyan. Akkor felfigyelnek rád a férfiak.

Én ezt saját bőrömön tapasztalom. 5 hónappal ezelőtt volt egy szakításom, nagyon megviselt. Kb másfél hónappal ezelőtt szedtem össze magam, tök jól éreztem magam egyedül,azzal foglalkoztam ami érdekelt. Nem is érdekelt a pasizás abszolút,de azt vettem észre, hogy egyszerűen vonzom az embereket. Sokkal többen néznek meg az utcán, többen próbálkoznak be a pasik, de még a csajok is jobban kedvelik a társaságomat. És mindez abból fakad, hogy kiegyensúlyozott lettem:)

Úgyhogy ha rátalálsz önmagadra, és jóban is leszel önmagaddal, majd történnek a jó dolgok maguktól:)

22/L