A barátom kb 5 perc alatt túltette magát egy több éves kapcsolaton. Ilyen szakítással mit lehet kezdeni?

Neki is van lelke, gondolom.

Nem hiszem, hogy tényleg túltette magát rajta, egyszerűen szabadulni akart a helyzetből (a veszekedésből), és így volt a legkönnyebb. Biztos vagyok benne, hogy ha ezt nem is mutatja ki, legbelül most ő is vívódik és tombol.

Biztos vagyok benne, hogy nem tette túl magát az egészen.

Ilyenkor sajnos csak egyet lehet tenni: várni holnapig. Tudom, hogy most ez nagyon nehéz, de akkor mindketten tisztábban tudtok gondolkodni.

Én ilyen helyzetben voltam most, 5 évig tartott a kapcsolatunk, én szakítottam (bár én nő vagyok, de azért írok ha nem baj )

Másnap sokkal boldogabban ébredtem, mint előtte hónapokon át, és valóban túltettem raja magam ilyen hamar. Ez így nagyon kiábrándítónak tűnhet, de ne azt nézd, hogy neki csak ennyit jelentett a dolog és nem is bántja... dehogynem! Csak valószínűleg már régóta tervezte a szakítást, és akkor mondta ki, mikor már elég erősnek érezte hozzá magát lelkileg (nálam pl így volt).

Nem vesz tudomást az érzelmeiről. Gépiesen viselkedik. Próbálja kizárni az érzelmeit, próbálja elfojtani, elnyomni őket. Ettől függetlenül benne is megvannak a nagy kérdések, a miértek. Belső ellentétek feszülnek benne, ha az érzelmei nincsenek lerendezve. Választ kell kapnia magától a kérdéseire, ha vannak. Lehet bűntudata is, ha tisztában van vele, mit rontottatok el és ki hol hibázott, akkor a kérdéseket felváltja a megbánás. Bele kell törődnie a múltba és el kell fogadni, hogy nem tud már változtatni semmit. Meg kell szabadulnia a szégyenérzettől, ha hibásnak érzi magát. Ráadásul több év alatt a kapcsolatotok megszokássá vált, az életetek egybefonódott. Azzal, hogy te ebből eltűntél, felborult az életritmusa, kikerült a megszokott életéből. Hozzá kell szoknia újból, milyen élni nélküled.

Nos szóval egy férfinak is vannak érzelmei, de mi ezeket higgadtan kezeljük, megtartjuk magunknak és nem tárjuk ország világ elé, mert nekünk nincs szükségünk megértésre, nekünk megoldásra van szükségünk. Nincs a világon olyan gyors elme ami ennyi érzelmet kezelni tud 5 perc alatt. Inkább elfojtotta a bánatát, hogy később foglalkozzon vele.

Mint ahogy írták többen is, nekik is vannak ám érzéseik, csak ők bizonyos esetekben jól tudják úgymond palástolni őket.

Ezt most nem is írom le bővebben, mert az előttem szólók már megtették, ezért inkább elmondom, hogy velem mi volt:

Mikor szakítottunk a volt barátommal (a plusz az, hogy fb-n -.-") ő annyira könnyedén fogta fel, flegma és lekezelő volt, annyira rosszul rosszul esett. Megszerettem volna beszélni a dolgokat, de hiába, mert úgy tűnt, hogy ő nem. Hihetetlenül gyorsan túltette magát a kapcsolatunkon(vagyis látszólag így tűnt...), bulizott, csajozott szóval élte a kis életét. 1 hónappal később hajnal körül felhívott részegen(állítólag ilyenkor a legőszintébbek az emberek), elmondta, hogy nem akart megbántani meg, hogy neki is rettenetesen fájt a szakítás, csak ő azt mutatta/színlelte a haverjai(nk) előtt, hogy semmi baja, mert nem akart gyengének tűnni. Mindezt elmondta részegen. Szóval igenis megeshet, hogy ő is vívódik belül, csak nem akarja kimutatni.

Mi 5 évig voltunk együtt, azért szakítottunk mert megcsalt. Amióta szakítottunk (sőt már nyilván előtte is) azzal a másik csajjal van...ez volt két hónapja. Szóval...olyan is van aki szünetet sem tart bas*ki:D azért nem volt könnyű megemészteni na...

22