Az út tesz boldoggá, nem a cél?!

Elhagyott téged, de úgy érzed, hogy Ő a jövőd? Ki kell kitartani a másik mellett még ekkor is, nem szabad feladni, soha!

Reménykedni kell a boldogságban és talán egyszer visszajön.

Mondogatják itt: Lépej tovább! Miért lépjen tovább az ember, ha megtalálta, aki neki kell és az emlékek még éltetik energiával?

Jogos, én már nem kellek neki, de ezt el kell tudni fogadni. Nem várhatjuk el a másiktól, hogy viszont szeressen, ennek belülről kell jönni. Ha ez nincs meg csak egyoldalú a dolog. Én ekkor sem adom fel, akit szeretek, küzdök érte a végsőkig.

Azt látjuk, amiben hiszünk. Ha én abban hiszek, hogy valamikor visszakapom Őt és ez boldogsággal tölt el, akkor boldogságban fogom leélni az életem és nem számít, hogy nem fogom visszakapni Őt (mások szerint).

Talán a legboldogabb életük az ilyen embereknek van, akik a valóságtól elrugaszkodva hisznek valakiben egy életen át.