MIT CSINÁLJAK? Minden hülyeségért összeveszek a párommal

Képzeld, én is ilyen vagyok/voltam. Mi úgy oldottuk meg a dolgokat, hogy mikor elkezdetem volna csesztetni eszembe jutott hogy ezzel elmarom magam mellöl, és inkább nyeltem egyet. Sokszor nehéz, de megéri! Volt olyan is hogy a párom szólt, hogy "ezt most fejezd be!" és képzeld észbekaptam!! Fontos, hogy tudod már mi a baj!!

Kitartást neked is, de legfőképp a párodnak!!

Ismerek egy ehhez elég azonos példát. Egyik lényeges lépés az lenne, ha a párod is változtatna ezen az egész hozzáálláson. Ha te valami miatt felkapod a vizet, mi szokott lenni? Addig nem nyugszol, amíg el nem ismeri az igazad vagy békesség miatt beadja a derekát? Akkor gondolj bele, hogy ez megoldás lehet a későbbiekre? Ha így működik, hiába van vége egynek, mert ez pont azt eredményezheti, hogy nyugodtan bármikor újrakezdhet egy hasonló is a jövőben, ezért ez egy elég nagy csapda. Egy amolyan hisztinek a vége és az utána lévő megnyugodt állapot előidézése egy illúzió, amit valahol mind a ketten éreztek. Ha elkezdenél ismerkedni valakivel, vele nem ilyen lennél, vigyáznál magadra, feldobott lennél. A szükségszerűség miatt nem ilyen lennél, most azonban a megszokottság uralkodik, nincsenek vészjelző reflexeid.

Hogy ez pozitív irányba juthasson, előbb talán a belátások sorozatán kéne túljutni. Mi volt eddig a megoldás, mit ért el, és miért vagy még mindig itt, és miért követnéd el újra ugyanazt a megoldást, amiről már te is józan paraszti ésszel tudhatod, hogy eredménytelen lesz, mint az eddig 100* beigazolódott? Jó, hogy beismerted, hogy veled valami gáz van mert a szarvashibák felismerése nélkül nem kerülsz ki jól belőle. És a szarvashibák pedig azok, ha a viselkedésedet más okokkal ruházod fel, múltad, kudarcok vagy pszichológiai magyarázatok tömkelegével támasztod alá, és ezzel kihúzod magad a felelősség és egyben megoldásra törekvés alól is. Hidd el, ez nem jön be. Lehetsz nagyon elmélyült filozófus is, aki az összes kommunikációs szituációkat ismeri és ítélkezni tudna felettük, csakhogy ez szubjektív tudomány és bárki a saját formájára igazíthatja, főleg, hogy teljesen más, amikor valaki más életformáját elemzed, mint a sajátodat. Fogd fel inkább úgy az egészet, hogy ha mindent értenél, akkor nem lennél ilyen. Ezt azért írtam le részletesen, mert negatív tapasztalatok jöttek le belőle.

Ez a probléma szerintem egyfajta monotonitásnak köszönhető, hiába vagy felnőtt vagy idősebb, az életed ugyanúgy lehet egyhangú, gondolom nem túl sok változatosság történt az utóbbi időkben. Ha lekötne rendesen az élet, nem éreznéd szükségszerűnek a kitöréseket. Mert ezeket a szükségszerűség szüli, ok nélkül nem lennél ilyen, elégedetlenségedet így fejezed ki, és ezt hogy máshogy tennéd, mint a párodon?

Visszakanyarodva a lényegre, ha megvannak a beismerések és tisztában vagy a problémáddal, akkor rávehetnéd a párodat hogy segítsen ebben. Nyugodtan lehetne dominánsabb, nem kell feltétlenül hagynia, amikor letámadod és éreztetheti ilyenkor, hogy tulajdonképpen mit is csinálsz megint és vegyen rá, hogy max 1 mondatban higgadt szavakkal mondd el, hogy mi a probléma. Legyél racionalista, próbálj meg ilyenkor ép ésszel gondolkozni, és valahogy úgy kommunikálni, amikor ez előjön. Nem kell ilyen esetekben ostromolni, meg csapkodni oda-vissza, hanem tisztán, hitelképesen beszélni veled, ahogy azt te is már könnyebben tudod viszonozva alkalmazni. Ja, és szintén az ismert esetből merítve feltételezem, hogy kicsit úgy érzed, hogy kinőtted már magad ahhoz, hogy felszabadult legyél(bár kort nem említettél). Ne tedd. Ha Feró 66 évesen is 20 évesnek vallja magát, te is ráérsz :)