Szerintetek még rendbe hozhatom?

Barátommal 11 hónapja voltunk együtt, de egy hete szakítottunk. Azt mondta szeret, de csak barátként. A viselkedése viszont egy hónapja még nem ezt tükrözte. Tervezgettük, hogy kell több közös program,novemberbe mentünk volna megint pestre ahogy áprilisban is (sokáig emlegettük utána azt a napot) illetve nyáron mindig kérte, hogy menjek még akkor is ragaszkodott hozzá amikor a haverjai ott voltak. Egy csomó gyönyörű emlékünk van amit ő is emlegetett. Azért szeretett mert én más voltam számára mint a többi lány (viselkedésre, gondolkodásra, meg minden) elég hasonlóan látunk dolgokat. Azt mondta ezt a témát most hanyagoljuk kicsit, majd meglátjuk mi lesz, de a dolgokat amiket tőlem kapott nem dobja ki mindent otthagy. Ezután is beszélhetünk, találkozhatunk, de mint haverok. Aznap már keresett is, sőt becézett, utána én kerestem de nem akart úgy beszélni és ő nem becézgetett. Azt mondta azért volt muszáj ezt most megtenni, mert úgy érzi nincs elég szabad tere (amiben igaza lehet mert tényleg hibáztam, nem adtam meg neki a kellő szabadságot, illetve elég akaratos voltam és ezért is voltak néha viták), illetve a távolság. 50 km-re lakunk egymástól de egy suliba járunk és, mondjuk mindig betudok járni csak az elején egy időben anyám miatt nem lehetett, mindig keresztbe tett. Most már sokat lehetnénk együtt, a karácsonyt, szilvesztert is együtt tölthetnénk. Néha azt mutatja, hogy lehet még vmi csak idő kell neki, néha meg teljesen mást. Ráadásul két hete még mondta, hogy jó lenne ha vmikor elmennék hozzá, amire azt mondta most, hogy csak azért mert "gondolta biztos szerettem volna látni", de ahogy ismerem akkor csak letudta volna egy délutáni találkával suli után, nem hogy még velem alszik meg elmegyünk ide oda. Nem hiszem, hogy 1, másfél hónap alatt így kiszeretett volna abból az emberből akit eddig nagyon is szeretett és örült, hogy vele van. Ráadásul már bemutatott az egész családnak szinte, még akinek nem, az is tudott rólam. És azt mondta még a szakítás napján, hogy nem hagy magamra és, hogy én nem vagyok hibás (pedig ezzel én is tisztában vagyok hogy hibáztam, és előtte még ő is mondta, hogy mi a gond, sztem csak nem akart még jobban megbántani) Most akkor mégis mit gondoljak erről? Lehet, hogy össze van zavarodva és idő kellene neki? Én meg ettől vagyok bizonytalan. Ha beszélünk is nem úgy beszél ő sem mint egy haverral, és elég kényszeresen próbálja magára erőltetni a boldog és vidám ember szerepét. Szeretném, ha újra együtt lehetnénk, ha megbeszélnénk a dolgokat, mert úgy érzem nem hagyhatom, hogy csak így vége legyen, tök értelmetlenül.