Azt hiszem beleszerettem, de a szüleim tiltják és mindenki hülyének néz. Mit lépjek erre?

Nem egy örök vesztes, de nem tehet róla, hogy idejutott.

24 éves egyébként, én 17, szerintem nem vészes a korkülönbség. Egyébként nem is buta, járt főiskolára, csak pénzhiány miatt nem tudta befejezni.

Volt élete, nem volt csóró, de sajnos az anyukája meghalt ő pedig otthagyta az apját, aki kicsi kora óta verte őt is meg az édesanyját is. Pesten lakott albérletben, főiskolára járt, diákmunkázott. De mivel az apja nem támogatta tovább-majd a kapcsolat is megszakadt köztük, azt sem tudja most hol lakik az apja-már nem tudta fenntartani az albérletet, sem a tandíjat fizetni. Megpróbált mindent, komolyan. Az albérletből kirakták, mert sok volt az elmaradás, másikra nem volt pénze. Sokszor bent aludt a főiskolán az egyik előadóban, de a tandíjra így sem tudott eleget félretenni. Ugrott a suli, ugrott a diákmunka. Szállóra nem mehet állandóra, mert érkezési sorrend van, ha bement annyi ember, amennyit be tudnak fogadni, akkor több már nem fér be. Volt, hogy megverték, mert egész nap a szálló előtt ült, hogy elsőnek mehessen be. A "régebbiek" nem nézték jó szemmel. Az első hónapban ellopták a táskáját minden cuccával együtt.

Állásra jelentkezett, lakcím és telefonszám nélkül szóba sem jöhetett. Ha mégis bejutott valahová interjúra, azonnal elküldték. Még McDonald'sba is úgy vették volna fel, ha van Bp-i vagy Bp közeli lakcíme. De valószínűleg nem is tudott volna tisztán, ápoltan bejárni. Így ki alkalmazná?

Ha velem van, igyekszik előtte tisztálkodni. Olyankor nem is iszik (egyébként sem gyakran, de van hogy csak azzal kínálja meg néhány sorstárs). Alkalmi munkát néha végez, de az nem elég semmire, maximum 1-2 nap kajára.

Ha nálunk van, azonnal megfürdik. Sosem szeretkezünk koszosan, büdösen. Adtam neki bátyám néhány régi ruhájából is, kicsit nagy rá, de tiszta és jó állapotban van.

Többször mondta, hogy ne találkozzunk, hogy jobb nekem nélküle, de ez nem igaz. Nekem ő fontos és szeretek vele lenni. Amikor itt van nálunk, olyan önfeledt és olyan gondtalannak tűnik, mindketten megfeledkezünk a valóságról és olyankor elhisszük, hogy akár működhetne is. Ha az utcán találkozunk, körülvesz minket a rideg valóság. Nem akarom, hogy vége legyen és azt sem hogy így kelljen élnie. Gondoltam arra is, hogy érettségi után én is albérletbe költözöm az egyetem mellett és akkor együtt élhetünk, tud munkát vállalni. De addig ki kell bírni és félek, anyám akkor is ellenezné és keresztbe tenne nekünk.