Baj, ha nem vágyom társra és egyedül szeretném leélni az életemet?

Az öregedés nem kronológiai kérdés.Ha vigyázol az egészségedre akkor hosszabb ideig lehetsz fiatalos.

Az emberek között jelentős eltérések lehetnek fizikálisan

és mentálisan is.Sajnos vannak koravének akik miatt

sokan tévedésből "leírnak" másokat akik jobb fizikális

állapotban vannak.

Szerintem még változhat a felfogásod, de fontos tudni,

hogy a társ az plusz felelősséget jelent.

Egy biztos sok dolgot kell mérlegelni, de azonban

előfordulhat, hogy pl. házasság nélkül boldogabb vagy.

Csak akkor baj, ha neked baj. Szerencsére már nem azt a kort éljük, amikor kinézne a falu, mert még nem vagy férjnél. Igen, benne van, hogy megbánod, mint ahogyan sokan azt bánják meg, hogy idejekorán megházasodnak, nem igazán van értelme taktikázni és olyan dolgokra számolgatni, amikről semmit nem tudsz. A saját, normáktól független utadat járni nehéz, természetes, hogy tele vagy bizonytalansággal, de attól nem lesz jobb semmi, ha magadra erőszakolod a megszokott dolgokat.

Összességében én inkább attól féltelek, hogy idősebb korban már olyan értelemben kínos lesz egyedül lenni, hogy az összes ismerősöd házas lesz, esetleg elváltan gyereket nevelő, így ki fogsz lógni mindenhonnan. Partnernek szinte csak elvált, vagy családos fickókat találsz majd, és mivel nincs párod annyi idősen, mindenki azt hiszi majd, hogy valami k*rva nagy gond van veled. Ezt a szerepet azért kell lelkierő eltűrni, de kötve hiszem, hogy nehezebb lenne, mint egy rossz párkapcsolatban szenvedni. Szerintem elég sokan élnek boldogtalanul, mert gondolni sem mernek arra, amit te tervezel.

Nem jó egyedül hosszú távon. Jó ha van egy szerető párja az embernek.

Majd még változhat ez, szerintem ez csak ilyen átmeneti állapot neked. Vagy már régóta így gondolod, hogy jobb egyedül? Vagy inkább az okát kellene megkeresni, hogy miért látod jobbnak egyedül és akkor változna az álláspontod...

Én például éppen most csalódtam (már megint egy hatalmasat), most én is ezt érzem, hogy nekem sem kell senki... Egy ideig biztos nem, amíg nem hevertem ki és nem áll helyre a lelki békém. Most magammal kell törődnöm, nem érdekel senki hímnemű egyed.

Nem erőszak a disznótor.

Csak az a baj, hogy azon rágódsz baj-e :)

Ha most nem vágysz társra, később hiába is változna meg a véleményed, az akkor lesz. Van aki vágyik társra, meg is találja, van aki nem találja meg, vagy nem is keresi.

Semmi értelme annak a gondolatnak, hogy mi lett volna ha... egy csomó nő különben is azért házasodik, hogy legyen aki kapcsolgatja mellette a tévét, meg teljesítse az életkorához illő konvenciókat, aztán pocsék vagy érdektelen házasságban él és válik, mindenféle barmokat visel el, mert ciki egyedül lenni. Házisárkányként, házimártírként, vagy rosszabb szerepekben jatsza a feleséget azzal aki jutott neki, nem olyannal akit választott magának - aztán osztják az észt piszkosul, ha szembejön valaki, aki mer egyedül lenni. Szülőnek sem alkalmas mindenki aki képes gyereket szülni.

Szerintem nem is baj, hogy "nem vágysz társra" mert így nem sodródsz bele egy kapcsolatba csak azért, hogy ne legyél egyedül, és ha olyat találsz aki megváltoztatja a véleményed, akkor ő lehet, hogy pont az, akivel érdemes együtt maradnod. Ha meg nem találsz ilyet... a többinél biztosan jobb egyedül.