Miért nem lehet elfelejteni azt, akit el akarunk? Miért nem törölhetem ki egy gondolattal az életemből is?

17 éves lány vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy nem jött el a világ vége és nincs ellenem az egész világ, de jelen esetben nagyon úgy érzem magam. :'( A legelső barátommal két hónapja szakítttunk. Nem voltam belé szerelmes, és ő se belém, de szerettük egymást. annyira hogy neki adjam a szüzességem, és tök jól elvoltunk. Úgy jöttünk össze hogy kivigasztaltam egy szerelmi csalódásból. Mert régóta ismertem. Aztán a vége az lett hogy vissza ment a másik lányhoz. Én meg maradtam egyedül. Az elején nem is érdekelt, úgy voltam vele, arra tökéletes volt hogy elvegye a szüzességem, és mostmár pasizhatok kedvem szerint. Csakhogy minnél jobban telik az idő annál jobban érzem hogy nélküle nem vagyok. Nem ám felejteném, pont fordítva. Egyszerűen nem találok egy fiúba semmit ami megfogna, és mindenkiben őt keresem. Mi lesz most velem? A lánnyal azóta ujra szét mentek de mostmár végleg. Írta nekem hogy sajnálja hgy ott hagyott érte, és nem azért mondja hogy most visszahódítson hanem mert így érzi. De azóta ennyi. Együtt szoktunk lenni hétvégente, de nem történik velünk semmi. Tudom hogy nem kéne újra vele legyek, nem lenne jó vége, de a szívem ő érte fáj! Vasárnap óta csak sírok, úgy érzem ha ő nem lehet az enyém újra, más se kell! És ez nem csak üres szó, mit tegyek ez ellen? :'( Írjatok kérlek! Szükségem van tanácsra.