Lányok őszintén! Számít a párotok foglalkozása?

Számít. De inkább más a szempont, számomra inkább az a fontos, hogy lássam, hogy a pasinak van hivatása és ambíciózus, a fizetés meg másodfontosságú.

Amit én nem szeretek és kizáró ok nálam a pasiknál, ha nyavalyogni hallom őket, hogy így szar a munka, úgy szar a főnök, ennyire kevés a fizetés. Ha ennyire szörnyű, akkor miért nem lépnek tovább és váltanak, hogy legalább lássam, hogy próbálnak javítani a helyzeten? Amúgy lányoknál ugyanez, nehogy valaki itt lefeministázzon:)

Amúgy nekem keményen átlagon felüli a keresetem, de mégsem keresek magamnak hasonlót.

Számít. Most nyilván nem, ha átmenetileg kulimunkás, de ne a szippantós autót vezesse, vagy traktoros legyen.

Valaki, akire fel tudok nézni minden téren. Másképp nem megy.

Természetesen számít. Kislány korom óta arról álmodozok, hogy valami gazdag felső vezető lesz a férjem, de persze azért ez nem így megy és soha még csak ezt megközelítő párom sem volt. :)

Nekem annyi számít, hogy ne 12, avagy több órákban dolgozzon, tudjon időt szánni a családjára, emelett ahogy előttem írták, ne hisztizzen. Ami miatt még harapok az a "kinek a lova a nagyobb" téma. Ha én hazaérek 4-re, a férjem pedig csak 6-ra akkor ne az legyen a téma, hogy mert ő mennyivel komolyabb munkát végez és mennyire fáradt és élni nincs kedve és miaz hogy nem ragyog a ház és még nincs kész a meleg vacsora stb. Igen, bizonyára sanyarú sorsa lesz mellettem a férjemnek. :)

Egyébként így mérnökként pl. nem örülnék ha a párom az építőiparban kétkezi munkásként dolgozna, de ez egyfajta elvi kérdés. Nem szeretném ha az én beosztottam lenne, vagy a munkák során bárhogyan is kapcsolatba kerülnénk. Hallani sem szeretném, ahogy a hozzám hasonló szintű feletteseit szapulná, stb. Örülnék, ha a leendő párom is szellemi munkát végezne, mert így érezném magamat valamiért kereknek, de nem alap elvárás.