Barátom elmesélt egy régi sztorit egy lányról, akibe szerelmes VOLT. Úgy érzem soha nem leszek nála első, ez normális?

A dolog 3-4 éve történt. A lányba nagyon bele volt esve, és egy tábori éjszakán majdnem összejöttek, de ő a célzások ellenére sem mert lépni, és azóta is bánja. A csajnak még kint vannak a képei a falán ( nem tudja, hogy tudom, hogy ő az ). Nekem is van olyan, akivel bánom, hogy nem jöttem össze, még sem viselkedek így. Ő határozottan azt mondta, már túllépett, hiszen 4 év telt el azóta, én mégis kételkedem ebben. Viszont mikor pár perccel később direkt rákérdeztem a csaj nevére ( már más volt a téma ), fogalma sem volt miről beszélek, és kinek a neve érdekelne.

Volt, hogy inkább nem forszíroztam tovább, mert mondta, hogy elég régi sebeket tép fel, inkább hagyjuk, mert rossz vége lenne.

Aztán arra beszéltünk, hogy kit érez a szívében az elsőnek, kértem, hogy őszintén válaszoljon. Elég hosszas gondolkodás után azt mondta, hogy nem engem, és ezzel nincs is gond, én is így érzek. Viszont attól félek, hogy azért a lányért képes lenne bármikor itt hagyni. Nem is a tény miatt, hogy elhagyna, inkább az önbecsülésem miatt sajnos.

Én 20 éves vagyok, ő 1 évvel idősebb, 3. hónapja vagyunk együtt.