Hogyan oldjam meg a találkozást a szüleimmel úgy, hogy ne legyen kellemetlen?

A barátommal 7 hónapja vagyunk együtt, általában nála vagyunk, mert kertes házban lakik és náluk sokkal jobb kettesben lenni, a bátyja és az anyukája sem zavar minket soha, ellenben mi egy panelban lakunk, van ugyan külön szobám, de a szüleim délután már itthon vannak, az öcsém nem hajlandó békén hagyni ha kettesben vagyok valakivel, állandóan bejön, jobb esetben csak hangosan beszél a lakásban, és direkt hangoskodik. Apummal nem éppen a legjobb a kapcsolatunk, iszik is, én ezt nagyon szégyellem, délutánonként ráadásul ő van itthon, anyum ha dolgozik, akkor késő estig. Olyankor még én sem szeretek itthon lenni, nemhogy a barátomat is felhozzam. Anyummal nincs gond, de nagyon kevésszer van olyan, hogy az öcsém és apum elmennek a nyaralónkba hétvégére és anyum van csak itthon. Anyumnak viszont az a gondja, hogy a barátommal még csak egyszer találkozott, és nem hozom ide, nem érti meg, hogy nem miatta, hanem főleg apum és öcsém miatt, valamint mert itt nem tudnánk nyugiban kettesben lenni ha mindenki itthon van. Mit csináljak?