Egyes nők mért tartanak ki egy olyan kapcsolat mellett, amiről tudják, hogy úgy sem lesz belőle semmi? Többi lent!

a. Mert szerelmesek

b. Megszokásból

c. Félelemből (hogy nem találnak mást)

Az előző feleség és gyerek nálam sem kizáró tényező. Jobb példa a nem lehet rajta változtatni típusú dologra a megcsalás.

24/N

Most ez hülye példa lesz, de megpróbálom szemléltetni.

Írsz egy ritkasz.r dolgozatot a suliban, tényleg nagyon rossz lesz, mondjuk kettes. Mindenkinek mondod, hogy bakker, ez tuti kettes, majd mikor elérkezik a dolgozat kiosztásának napja, azt mondod, komolyan zárdába vonulsz, ha hármas lesz. Annyira reménykedsz, hogy elhiteted magaddal, hogy meglesz a hármas. De kettes......

Szóval kb a kapcsolat is így működik, elhiteti magával, hogy ez jó, vagy lesz jobb. Erre meg még rájön egy rakás kémiai folyamat, ami miatt az ember nem lát a szemétől.

Mert mi nők javíthatatlanul romantikusok vagyunk és mindig a legjobbat feltételezzük a pasikról, elhisszük nekik, amikor azt mondják, kifelé vannak a kapcsolatból (hát persze), nem szeretik a feleségüket (mégis melyik pasi hódítana azzal a dumával, h minden rendben, szereti a feleségét?) és azt gondoljuk, majd mi leszünk azok a kivételek, akik megválthatják a világot, akiért a pasi elhagyja a családját, aki miatt érdemes felrúgnia az addigi stabil életét. Mindig reménykedünk. És persze a végén mi esünk pofára.

Nem keserűségből írom ezt, hanem mert ezek a tények.