Létezik olyan hogy egy lány összejön 17 évesen egy fiuval aki mondjuk kb 25 éves . És ő lesz a férje és egész életükben boldogok! És kitartnak egymás mellet jóban rosszban?

Szüleim kb így voltak csak 1-2 évvel fiatalabban anyám 16 apám 23 volt anno és 30 éve boldog házasságba élnek... de módjuk mostani 17 éves csajokat ismerve erre kevés az esély:S

23F

Szia a párom 15éves volt én 17volta amikor megismerkedtünk ez 16 éve történt ma van egy 9 éves lányunk 5 éves fiúnk.

Mindkettőnknek ez volt az első nagy szerelem. És most 33évesen van egy klassz családom,lassan ti a lányom.A feleségem és a lányom mint barátnők tudnak beszélgetni, és még én is fiatal vagyok.

" ki korán kell aranyat lel "

Neked is sikerülhet az élet nem biztos hogy a mai 17 éveseket kell követned.

Üdv Gy.Attila

DE 17 éves vagy könyörgöm ő meg 25, lepontozhatsz lesz.arom, de nem sok esély van rá h veled marad. Miért baj az ha az ember őszinte?!

Utolsó voltam.

Egykori barátnőmmel, akivel 5 év után szakítottunk, 20 éves koromban ismerkedtem meg. Ő akkor lett 15. Nagyon értelmes lány volt (sajnos mára kiderült, nem az), szex sem volt két évig, ő nem akarta még a kora miatt, én ezt tiszteletben tartottam. Csodálatos volt minden, azt gondoltam, hogy uramisten, micsoda lányt sodort mellém az élet, micsoda óriási szerencsém van, mert elnézve a mai - tisztelet a kivételnek - ripacs, hülye tiniket, kicsit bizalmatlan voltam. 4 év után már terveztünk mindent, milyen lakás, gyerekek, család, mindenben összevágtunk. Aztán eljött az egyetem, és mintha kicserélték volna... nem tudom ettől mennyire támad más, hűdenagylettem érzés az emberben, mindenesetre nekem ez a "melegség" kimaradt az életemből. Zenekarba járt, és volt ott egy srác, akivel mint később megtudtam, elkezdték kóstolgatni egymást. Némi sejtésem volt, nosza, elolvastam az emailjeit. Ott szembesültem igazán azzal, hogy mindaz, amin eddig együtt keresztül mentünk és a terveink, attól a pillanattól már csak hamu. Velem csak azután szakított, miután a zenekaros srác is kimutatta az érzéseit és biztossá vált, hogy folytatódhat egy másik kapcsolat berkeiben a dolog. Nekem is és neki is ez volt az első kapcsolat (jó, én egy kicsit későn érő típus vagyok :-) ). Azóta volt pár barátnőm, és rájöttem arra, hogy bizony egyáltalán nem szerencsés az ember életében első kapcsolattól házasságot, gyereket remélni. Ma már nem. Régebben ez más volt, akkor még az emberek is mások voltak, volt egymás iránti tisztelet, de ebben a "felgyorsult világban" (de utálom ezt a közhelyet) már csak a szemétség és a kihasználás marad. Nem hiába tartja a mondás (igaz, ez lányoknak szól, de fordítva is totálisan igaz), hogy "Sok békát meg kell csókolni, hogy megtaláld a herceget". Egészen egyszerűn nincs viszonyítási alapod, hogy milyen egy másik lany, egy másik ember. Lehet, hogy ultragáz, de lehet, hogy tátva marad a szád és azt mondod, hogy aztakrva, ilyen is van?! :-O

Egyik kollégám szinte falta a nőket, nagyon sok barátnője volt, majd végül megismerkedett egy olyan lánnyal, akit feleségül is vett. Tudta, hogy mi a jó és mi nem, ismerte a nőket, tudta, hogy mivel fázhat rá, és mi szerencsés. Nyilván ehhez az is kell, hogy ne mondd azt a második lány után, hogy üsse kő, jó lesz ez is. Ha agilis vagy, és mész előre, akkor meg fogod találni azt, aki már nem csak 60, meg 78, meg 86, meg 90%-ban illik hozzád, hanem egy olyat, aki 97%-ban hozzád. Tökéletes meg úgysincs :-)

A végére én azt mondom, hogy amíg tart, légy boldog, de mindamellett ÉLJ-LÁSS-TAPASZTALJ!, ha meg vége lesz, akkor csak pecsételd le, hogy ez is az életed része volt. Könnyen mondom, de tudom mekkora ócska szar érzés 5 év után elveszíteni valakit. Én gyakorlatilag elpocsékoltam ezt az öt évet, nem éltem, nem csináltam semmit, csak a rózsaszín köd volt.

Nem kifejezetten röviden ennyi... :-)