Meghalt egy évfolyamtársam! Hogyan tálaljam a páromnak?

A legnagyobb baj, hogy ma délután elutazunk majdnem egy hétre együtt a párommal. Én nem akarom, hogy a közös kiruccanásunk ezzel teljen úgymond, de nehéz feldolgozni. Azért nem mondanám ismeretlennek, inkább egy havernak. Suli időben nagyon sokat beszélgettünk, vidítottuk egymást. Legutóbb két hete beszéltünk kb online, de akkor 2 napig folyamatosan. Sosem lehetett komolykodni vele, mindig poénra vett mindent és ez a tulajdonsága valahol nagyon tetszett, ha éppen bánatos voltam. Annyira meg nem mentünk bele a dolgokba, hogy zavaró legyen.

Leginkább az fáj, hogy tudtam, hogy az életvidám keménycsávó mögött egy kisfiú lakozik lelkiekben. Ezt előttem sosem titkolta. Két hete nagyon csúnyán ért véget a kapcsolata, de amikor rákérdeztem hogy hogy van, akkor is csak mosolygott a maga pozitívságával, hogy hát ennek vége, majd jön más, nem gáz. Azóta fogalmam sincs mi történt vele, ami ennyire földhöz vágta. Rengeteg barátja volt, kicsit magamat is hibáztatom, lehet ezért is ilyen nehéz. Öngyilkos lett. Értelmetlennek érzem és kicsit haragszom is rá, csalódott vagyok, mert nem gondolom hogy történhet olyan durva dolog az ember életében, hogy ezt megtegye. 2 hete még tervezte az erasmust, augusztus végén indult volna, erre bumm.

Nem olyan régen a páromnak is meghalt egy lány ismerőse, az akkor benne is volt a hírekben. Emlékeim szerint a lány vezetett, ő okozta a balesetet és tán mindenki meghalt az autóban. Azon a párom volt egy darabig kibukva, de miért akadnék ki azon, hogy ő egy halott lány ismerőse miatt van padlón? Remélem félre tudja tenni a vele kapcsolatos érzéseit és mutat ő is egy kis tiszteletet. Ahogy valaki mondta, nem kell engem sajnálni, csak mellettem állni.