Mit tegyek? Hogy oldjam meg, hogy a kapcsolatom is megmaradjon és a jó úton járjak?

Kedves Kérdező!

Én egy 21éves megtért lány vagyok, aki Isten szolgája, Jézus Krisztus hű követője. Ráakadtam kérdésedre, és szeretnék egy tanácsot adni! Az én szerény belátásom szerint az Úrral lévő, élő kapcsolatnál nincsen nagyobb kincs a mai világban. Akármi is a veszteség tárgya, akármi is az, ami a világhoz köt, nem ér többet annál, mint Aki téged megváltott, aki úgy szeret és törődik veled, mint senki más! Nem véletlen tértél meg, nem véletlen fogadott a kegyeibe az Úr. Ne feledd soha-főleg ha már tapasztaltad áldásait- hogy az Ő helyére nem léphet senki. Ha Isten van a te értékrended első helyén, akkor semmiben sem szenvedhetsz hiányt sem testileg, sem szellemileg. Még ha valamit hiánynak is érzékelünk-mi kicsinyes emberek-az nem biztos hogy Isten szerint is hiány a mi életünkben. Ő mindig a legjobbat akarja nekünk, még ha sokszor fájdalmas is egy-egy döntés. Hisz: "Ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít." Nekem is fel kellett adnom a kapcsolatomat, mert a megtért és nem megtért ember közti meghasonlást képtelenek vagyunk áthidalni bármivel is. Ne áldozd fel magad! "Bízzad az Úrra a te dolgaidat, és a te gondolatid véghez mennek!"

Írd meg hogyan alakult az életed!

Légy áldott!

Tudom, hogy régi a kérdés, de hátha valakinek még hasznos lesz a válasz...

Nekem egy nagyon vallásos srác mondta annak idején, hogy járjak felnőtt hittanra. Szerintem te is tedd ezt. Sokat beszélgettünk párkapcsolati dolgokról fiatal keresztény körökben. Beszéld meg a gyóntatóddal a dolgot (bár van egy olyan érzésem református/evangélikus vagy, de ha ennyire lelkiismeret-furdalást okoz a dolog, kikérném egy-két pap tanácsát).