Ha valaki munkamániás, fontosabb az neki, mint a barátnője?

Az én helyzetem is hasonló volt a tiedhez, megértem, hogy mit érzel.

Szerintem ne aggódj, vannak egy férfi életében olyan időszakok (főleg olyan 20-23-25 éves korban), amelyben kicsit előtérbe kerül a karrier az érzelmekhez képest. Ilyenkor talán a jövőt tervezik, hiszen végleg kikerülnek a szülők szárnyai alól, és valahogy meg kell állniuk a maguk lábán is.

Ha pedig naponta többször is keres, akkor meg nincs gond.

Na, az idős nénik szavára lehet adni, csak mértékkel, megfontoltan.

Remélem, hogy igazam van/lesz. :)

Nah én nem írom hogy ne aggódj. Én pont ezért váltam el. Építőipari cégünk volt és a volt férjem szintén munkamániás (gondoltam én). Ugyanúgy hivott napközben mintha én lennék a legfontosabb neki, de mikor már rendszeresen nem ért haza időben mindig volt valami kifogás ("határidős munka vagy átadás van" stb,stb)gyanakodni kezdtem. Teltek a hónapok és semmi nem változott. Amikor meguntam és kiadtam az útját kiderült hogy nem munkamánia hanem egy másik nő volt.

Remélem te nem jársz hasonló helyzetben.

Én egyrészt egyetértek azzal, hoyg a férfiak a húszas éveik elején úgymond talán "bizonyítnai" akarnak, hogy megállnak ők a saját lábukon is... így lehet, hogy tényleg a munkáról van szó.

Viszont a msáik oldal, amihez szólnék, hogy naponta többször hív...: ez azért nem garancia a hűségre. Tapasztalatból mondom, hogy az ember a lelkiismeretét próbálja nyugtatni azzal, ha érzelmileg jobban "odateszi" magát, törődik a másikkal és próbál a kedvében járni... de kívánom, hogy a Te eseted ne ilyen leygen! :)