Ennek így van értelme? Harcoljak érte, vagy fogadjam el, hogy nem fog megváltozni?

A barátommal lassan két hónapja járok. Már 6 éve ismer, úgyhogy tudja, hogy milyen vagyok mire vállalkozott. Én sokkal hevesebb intenzitású vagyok, ő pedig inkább nyugodtabb fajta. Próbálok én is megnyugodni mellette, és sokszor sikerül is szóval jó hatással van rám. Én vagyok az első barátnője, ezért eléggé nem tudj mi fán terem a párkapcsolat. Van,hogy nem beszélünk 3-4 napig, és nem zavaraja. Mostis ez volt, hogy három napig nem beszéltünk(nem vette fel, visszahívni nem tudott, mert nincs péze) és felhoztam, hogy ez nekem rosszul esik. Erre ő, hogy nem kér bocsánatot, meg nem alázkodik meg. Montam, hogy nem is kell, hogy megalázkojon, mert ne azért sajnálja mert valami rosszat csinált, hanem azért mert neki sem jó ha nem beszélünk, vagyis hiányzom neki, és azt sajnálja. De mire ezt kifejthettem volna, addigra ezerszer elmondta, hogy már ezen a kis dolgon réges rég továbbléphettem volna. De ekkor má az is zavart, hogy nem figyel rám nem csak az, hogy nem hiányzom neki. Ezután mondtam, hoogy nagyon keveset találkozunk, és, hogy megértem ha fáradt, mert 12 órázik. De ha igazán hiányoznék neki akkor nem lenne baj ha hulla fáradtan is de találkozunk. A vége az volt az egésznek, hogy elküldött haza hamarabbi busszal vagyis azután, hogy 1 hétig nem láttam 2 órát töltöttünk együtt, mert, hogy még dolga van hamarabb bemegy a melóhelyére stb. Megkérdeztem mikor találkozunk. Pénteken, úgy, hogy ma van péntek, vagyis egy hét múlva. Csodálatos! Hab a tortán, hogy jövő hét pénteken se kettesben találkunk, hanem még utánam szól, hogy vigyem el a többieket, akikkel lógni szoktunk (baráti körünk).

Úgy érzem, hogy nem érdemlem meg, hogy ezt csinálja velem, mert én mindent meg akarok adni neki, mert szeretem. Mindenki azt mondja, hogy vegyem kicsit lazábban, mert szegénynek kb fogalma sincs a kapcsolatokról mivel én vagyok az 1. barátnője. De ha ragaszkodsz valakihez, és szereted (ő azt mndja, hogy szeret engem) akkor nem akarsz sokszor vele lenni?

Lépjek ki a kapcsolatból ha már szenvedés, vagy az első kicsi problémánál nem szabad feladni? Egyáltalán én spilázom túl ezt az egészet, vagy csak nem is illünk össze a barátommal, met teljesen mások vagyunk, hogy járjunk?

Bocsi, hopgy ennyire nagyon hosszú lett. Ha valaki mágis elolvasta 1000000 köszönet!