Nem akarom elveszejteni az asszonyt, mit tegyek?

Az asszony bevágta a durcit és félek, hogy most komoj a hejzet. Tegnapelőtt a vacsora után jött a szokásos digi-dugi. Csak véletlen kiszabadult egy böffenet belőlem és a böffenet lágy, kolbász aromájú szellőjét véletlen mind az asszony arcába fúlytam a dolog hevében ugye. Erre ő meg undorodva fordult el tőlem.Másnap vittem én neki virágot aminek kifejezetten örült de asztán valami elromlott. MIkor kérdezte hogy honnan tuttam, hogy ez a kedvence, mondtam hogy a "virágboltos Marika mondta, hogy ezt vigyem.Először én cserepes növényt akartam, mert az tovább tart és akkor nem kell ijen vágott virágra pazarolni a pénzt. Ráadásul ezt is hitelre adta a marika." Utána meg felhánytorgatta, hogy sose vittem el gyertyafényes vacsorára ahol lágy zene szól mellé. Mondom, az mi volt, amikor itthon az udvaron terítettem meg?Erre mongya, hogy "Hát te nagyon marha, akkor se gyertyával világítottál, hanem viharlámpával! Ráadásul zene helyett a disznók hörgését meg fújtatását kellett hallgatnunk, mert annyi eszed volt hogy az ól mellett terítettél meg." (De ha egyszer ott volt csak hej?) Mondta, hogy ő igényelné az ijeneket. Mondom, "én is igényelnék sokmindent. Pl az análszekszet, de arra meg te nem vagy hajlandó." Végül el is költözött az anyósomhoz (ő az ő drágalátos annya. Nagy igazság az, hogy akkor jó az anyós ha porhanyós. Ezt már megtanultam.). Az is itt dirigál nekem egyfojtába pedig már valahol 70 és a halál között jár. Ahogy az öcsém mindig mongyja: "Ott csönget már a kaszás a vénasszony ajtajában." Mondom neki, "Ejj sanyi, mindig elfelejted, hogy rossz a csöngőlyük."Erre ő: "Ja bocs, akkor kopogtat. DE a lényeg, hogy hogyan engeszteljem ki? Nem akarom elveszíteni.