Ti mit tennétek? Tanácstalan vagyok, nagy a baj.

szerintem erre legjobb, ha a saját utadat járod. Legyél vele aztán (csúnyán fog hangzani de) max. koppansz egyet. Abból is tanul az ember. Most ezt nem gonoszságból mondom. Tényleg abból tanul legjobban az ember.

Amúgy szüleid honnan, mióta ismerik? Azért azt is gondold át, hogy van-e okuk félteni, tudhatnak e olyat, amit te nem.

Amúgy meg, csak hogy kis szentbeszédet is tartsak: Ez így nem egészséges. Lehet őszinte a szerelem, nem azt mondom, de neke dis be kell látnod hogy nem ez a normális.

Azt azért ne feledd, hogy a szüleidnek pár évtizeddel nagyobb élettapasztalatuk, és emberismeretük van, szóval nem elhanyagolható a véleményük!

Beszéld meg velük, miért nem jó ember.

Végül úgyis te döntesz, de ez segíthet a döntésben.

Ne vakítson el a szerelem, ezt a férfit még csak 1 hónapja ismered, 40 éves korára már másképp lát az ember bizonyos dolgokat, persze, hogy nem viselkedik úgy (még) amitől rossz embernek tartanád!

Nem akarok vészmadárkodni, de pár hónapig simán meg lehet vezetni akárki, hogy micsoda jó ember, stb.

Abban az egyben pedig mindig biztos lehetsz, hogy a szüleid csak jót akarnak neked, sose rosszat!

Mondhatnak neked bármit, úgyis azt fogod tenni, amit akarsz. Nem élhetsz üvegbúra alatt. Nem hiszem, hogy ő lesz életed párja, de vannak kivételek. Ha koppansz, akkor tanulsz belőle.

Tanácsként csak azt tudom mondani, hogy ha úgy érzed, hogy nem jó ez a kapcsolat, nem ragaszkodj hozzá. Nem veszíts éveket az életedből.