El kéne engednem a barátnőmet?

Jó ideje azt hazudja otthon, hogy egy fiúval jár. Ezzel a fiúval soha nem is volt semmi, csak az anyjának nagyon szimpatikus és mindenáron őt akarja. Az anyja irányítsa a

családot. Kb a pötsénél fogva rángatja az apát, aki magatehetetlen bírkaként dolgozik reggeltől estig és bár tud arról amit az anyja művel, nem akar foglalkozni a témával.

Én vagyok az első barátja és nekem is ő az első barátnőm. Messze lakunk egymástól és csak hazugságok árán tudtunk eddig is találkozni. Az anyja amúgy is rettenetesen bánik a

barátnőmmel. Ha kiderülne, hogy együtt vagyunk, félek nagyon bántaná. És biztosak vagyunk benne, hogy mindent megtenne, hogy ne tudjuk tartani a kapcsolatot sem.

Az anyja kikészíti a barátnőmet a hülyeségeivel és a barátnőmnek nincsenek tanulmányi sikerei sem. Ez nekem is rossz. Az én családomban nagyon komolyan veszik a diplomát meg,

hogy ki mit tesz le az asztalra. A két család kb tök ellentéte egymásnak. Náluk a külsőségek számítanak, nálunk meg inkább az eredmények. Az ő anyja írtózik tőlem. Az én

szüleim meg egyre türelmetlenebbek, hogy mit akarok én egy ilyen lánytól, aki eddig még szinte semmit sem ért el. Ez engem is bánt és mindig várom, hogy jobb legyen, de nem

tudom, hogy lesz az. Nagyon rendes lány és kezdetben csak barátok voltunk, aztán egymásba szerettünk.

Nincs lehetőségünk arra, hogy magamhoz költöztessem. És az egyetemeink is messze vannak egymástól.

Komolyan féltem, hogy mi lesz akkor, ha lebukunk. Vagy meddig tudjuk ezt folytatni. És nem kéne-e abbahagyni? Ha így folytatjuk, az anyja tovább gyilkolja a barátnőmet, aki

belefásul a hazudozásokba és a vágyakozásába egy jobb élet után. Arra gondoltam, hogyha elengedném, akkor esetleg összejöhetne azzal a fiúval, akit az anyja szeret és talán

jobb élete lenne.

Vannak olyan tulajdonságaink is, amik nem felelnek meg egymásnak és meg akarjuk egymást változtatni. De én sem adom lejjebb és ő sem akar rám hallgatni. Azt gondoltam, ha egy

helyen járunk suliba, akkor gyakrabban találkozunk, jobban kiválnak ezek a dolgok és meg tudjuk beszélni, oldani, egyezni. De így csak húzódnak ezek a dolgok.

Attól is félek, hogy nem illünk össze. És kiderül, hogy járunk, az anyja bántalmazza a bnőmet, kikészíti idegileg és ez majd a szerelmünket is megviseli, ami miatt rájövünk,

hogy nem tudjuk folytatni és később hagyjuk el egymást. Így a barátnőm átesik egy fölösleges kínzáson és további nyomorúságok is várhatnak rá az anyjától.

Amikor járni kezdtünk, gondoltam ezekre, de nem gondoltam, hogy ekkora baj lesz. És nem is akartam belegondolni, csak "belementem", mert szeretem a barátnőmet. De kezdek

nagyon megijedni.

Ha elengedném akkor szerintem kevesebb problémája lenne. És lehetősége lenne, hogy úgy éljen ahogy az anyja akar. Kevesebb konfliktusa lenne és azzal a másik fiúval talán még boldogabb is lehetne. Több közös dolog van bennük és lehet jobban is kijönne vele, mint velem.