Ez normális? Ti mit gondoltok?

(A történet) Én 23 vagyok,a párom 31. 5 és fél éve vagyunk együtt,2 éve költöztünk össze és kb azóta mondhatnám úgy is,boldogtalan és magányos vagyok.Amióta összejöttünk olyannak érzem magam,mint vmi szolga:dolgozunk,utánna háztartás,ő is csinálja a dolgát,de együtt szinte semmit,elvagyunk,beszélgetünk,havi 1x talán szex is van és kb ennyi.velem nem jár el sehova,de ha a haverokról van szó általában megy (nélkülem),ritkán jön haza részegen,de későn,én ha már mindennel végeztem unalmamba má semmit se tudok kezdeni magammal,semmi sincs,ami lekötne.Meg ha úgy vesszük elég gyatrán nézek ki,DE,most hogy új munkám van,és jól keresek mérges h merek magamra költeni,így is tesómék megunt v használt ruháiba jártam,meg csak a keresetpótló juttatást kaptam,amit csak kajára és a nekem/neki szükséges dolgokra költöttem,de ő soha nem mondja mikor,mennyit keres,a 3/4-ét hazaadja a többit számlákra és magára költi,mint írtam h most nekem is jut zsebpénz így meg se akarja engedni h műkörmöt és a hajamat megcsináltassam.miért?nem másnak akarok tetszeni,hanem cikinek érzem azt h a környezetembe mindenki ad magára,csinos,én meg úgy nézek mint 1 szakadt paraszt,még anyám is csinosabban néz ki nálam.egyszerűen nem értem...Már hónapok óta tervezem a szakítást,de vmié soha sem tudom megtenni. Szerintetek miért van ez?Belül tudom h ott kéne hagynom,mert nem akarok ilyen életet h idegroncs vagyok miatta,néha a szülei miatt is,de nem tudom megtenni,hiába beszélek róla neki,egyből letol h ez hülyeség hagyjam má őt ilyen baromságokkal...szóval nemtom.szerintetek?