Mit tennétek ebben a helyzetben? (bővebben lent)

A barátom úgy érzem,már nem tud nélkülem meglenni,ez jól is hangzik,egészen addig,amíg ez nem megy már át egy szerintem beteges szintre.Mindig,amikor arra kerül a sor,hogy hazajövök (más városban lakunk),mindig győzködni kezd az állomáson,hogy maradjak még,mert neki nagyon rossz lesz,szét fog esni,és ez pusztán pár nap,nem mondjuk egy hét,amíg nem látjuk egymást.Kedden fél nappal korábban mentem haza a tervezettnél,erre már a vonaton hívott,h menjek fel msn-re amint hazaértem,otthon újabb hívás,mikor még le se pakoltam.És mióta itthon vagyok,hívások tömkelege,sms-ek,és korábban nem csinált ilyet.Tudom,hogy nagyon belém van esve,de ez a sok hívogatás meg a telefonban szenvedés (pl nem eszik,vagy halálra edzi magát,ha nem megyek,meg ő nem nézi a filmet,csak velem,meg hogy mennyire szenved)már sok.Úgy érzem,mással nem is érzi jól magát,csak velem,és ez rossz,pedig nógatom,h lógjon a haverjaival,kapcsolódjon ki,bármi.De engem is idegileg teljesen kikészít ezzel az egésszel,szeretem én őt,de ez már sok és gyerekes is.Ezeket el is mondtam neki,szemtől szembe is,de mintha a falnak beszélnék,és kezdődik elölről minden..Nem tudom,mit tehetnék,ha nem veszem fel a telót,csak rosszabb,mert akkor a szüleivel hívat fel,vagy tesómat hívogatja.Egyszerűen nem tud elszakadni tőlem,én meg ettől a tapadástól kapok hülyét.Abba bele se merek gondolni,hogy mi lenne,ha szakítanék vele,így is részegen indult el kis híján autóval,a szülei állították meg.:S