Olvastam itt egy hozzászólást. Szerintetek is így van?

Nem tudom, hogy ez törvényszerű e.

Az tény, hogy suliban odáig voltam egy srácért nagyon sokáig. Persze nem lett belőle semmi. Aztán, amikor már elfelejtettem, akkor keresett meg, és szeretett volna randizni. (már nem voltunk sulistársak)

Nos, azóta eltelt 10 év és több ilyen tapasztalatom nem volt. :D

Lehet benne valami.

Volt egy nagy szerelmem, aki után 5-6 évig sóvárogtam hiába.

És mikor végre végleg kiszerettem belőle, annyira, hogy már abszolút nem is érdekelt, hogy él vagy hal-e (azelőtt nem hittem, hogy ez valaha eljön :D) akkor bepróbálkozott és randit kért. Mondtam, hogy már kösz, nem érdekel.

Valamint egy kevésbé ilyen extra eset, hogy egy sráccal nagyon akartam járni, ő is benne lett volna, de távolság meg pénzhiány...

Mikor túltettem magam rajta, összejöttem mással, neki lett munkája és pénze (nekem is) de már nem érdekelt a dolog, őt még talán.

Amikor idő folyamán megtanulunk élni nélküle, akkor a karakterünk változik idővel, s már nem érezzük azt a mélyreható érzést, szükségét,h még mindig kellene.

Az érzelmek elhalványulnak, és már csak testi érzés, vágyakozás lehet. Persze,h ha újra "aktiváljuk" a múltat, még fellobbanhatnak a régi érzelmek, de nem ugyanazok.