Vajon jól tettem, hogy véget szakítottam a sok beszélgetésnek?

Ha így gondolod akkor igen. Néha azért beszélj vele.

hasonló szituban voltam sztem jól teszed ha nem beszlsz vele annyit mert úgy tényleg nem tudsz tovább lépni ahogyan én sem tudtam addig még írkált az exbnőm.

Szerintem itt inkább az a kérdés, hogy te szereted-e őt. Mert ha igen, akkor van egy latin idézet, mely szerint a Szerelem mindent legyőz. Én a 300 km-re lévő barátnőmmel vagyok együtt immáron két éve, és ok, aláírom, hogy nem lehet egy olyan értékű kapcsolat, mintha bármikor felugránék hozzájuk "5 perc múlva ott leszek dumával", de nagyon szeretjük egymást, és mindenben egymás mellett állunk, tehát a távolság nem lehet akadály. Ha valami Michigani egyetemre mennél, akkor ok, legyen. De így... 100 km ma már semmi, és igazából ő is mehetne, a kérdés csak az, hogy mennyire akarjátok ezt az egészet. Nincs olyan, hogy szeretlek, de csak a "kettes zónában" :-D Szerintem ez csak egy fedőmagyarázat egy olyan érzésre, hogy új életet akarsz, új emberekkel, új nőkkel, új kapcsolatokkal, csak éppen ezt a dolgot még magadnak sem mered bevallani.

Az a kérdés, h te szerelmes vagy-e vagy sem. És ,h a féltékenykedésed a szerelemtől vagy a birtoklási vágytól van e. 100km semmi. Én 250km-re laktam a bnőmtől. 1,5 évig ment úgy, hogy havonta 1X , 2X találkoztunk. Én is féltékenykedtem, meg ő is. Ez természetes. Nekem is ő az első komoly kapcsolatom és egyben utolsó is. :) Azóta a feleségem. Ha úgy érzed szeretnéd folytatni a kapcsolatot és van értelme akkor folytasd. De csak azért mert 100km re mész és ritkán fogtok találkozni az nem lenne nekem elég indok a szakításra. Döntsd el, h ér e a kapcsolat annyit, h folytassátok. Ha sokat ér és esetleg mindketten úgy gondoljátok akkor hajrá. De általában az ilyen nehézségeknél derül ki, hogy mennyire szereti az ember a másikat. És , ha a barátnőd igazán szeret akkor fiú társaság ide vagy oda, nem fog megcsalni! Remélem segíthettem. Sok szerencsét!