Milyen volt az első találkozás a barátnőtök szüleivel?

A legelső: hajnal négyig kint beszélgettünk a kapujukban, csakhogy neki egyre kellett volna hazaérnie. A kapu nyitva maradt, a kutyák kiszöktek, anyósom meg kijött és leordította a párom fejét, mire odálltam, hogy én vagyok a felelős, ő meg elzavart haza.

A második, ugyanez, csak a kutyák bent maradtak, anyósom megint kijött balhézni, és viccesen előre megjegyezte, hogy gondolja, megint én vagyok a felelős...

A harmadik: továbbra sem voltunk egy pár, de összefutottunk az utcán, pár óra beszélgetés után mondta, hogy neki haza kell mennie, de náluk nyugodtan folytathatjuk. Otthon anyósom már óbégatva fogadott bennünket (mert két órás késésben volt, mire közölte, hogy mennie kellene), de addigra már remegő hangon ismertem el, ez megint én vagyok...

Így leírva már értem, miért nem bírták a pofámat az első két évben... :S

szegény második:D

az első találkozáskor előre megbeszélve lementem a tiszai nyaralójukba, míg ők családilag nyaralnak.. 3 órát utaztam oda, és hármat vissza:S:D

halálforró volt a paprikás krumpli és természetellenesen tartotta magában a hőt, hiába fújtam... a poénok nem estek le, társasjátékban kikaptunk.. de egyébként jó volt:D

a lényeg, hogy légy alázatos, köszönj, próbálj meg értelmesen beszélni, de ne túl sokat, és ne kezdj el sztorizgatni a legutóbbi bebaszós partyról:D az idővel úgyis kiderül:D

(megjegyzem, több mint egy éve van a fent említett nő velem:D)