Mit lehet tenni abban az esetben, ha két ember nagyon szereti egymást, de mindkettő makacs, mint az öszvér?

2. Valószinű, velem van a baj, mert ha úgy érzem nekem van igazam, én abból nem engedek. Őt látom hibásabbnak az adott dolog kapcsán. Általában valami félreértés történik, de nem tisztázzuk, csak a veszekedés végén derül ki, amikor már lenyugodtunk. De én azután is többször felemlegetem neki az adott dolgot, mert egyszerűen muszáj kiadjam magamból. Ezen nem tudok változtatni, ilyen vagyok. Ő meg olyan, hogy magába fordul, nem mondja el ha valami problémája van velem. Amikor meg benne is felmegy a pumpa, akkor olyan dolgokat hoz elő, amiket én már rég elfelejtettem. És akkor én rákiabálok, hogy abban az adott helyzetben miért nem volt képes szólni hogy problémája van velem! Igen, sajnos, az a másik probléma, hogy nem tudom halkan elmondani a véleményem ha nagyon ideges vagyok:( Gyerekesek vagyunk, egyrészt ő, mert durcizik, mint egy gyerek, másrészt én, mert hisztizek. A vége az a dolognak, hogy én elkezdek sirni, ő duzzog, aztán kibékülünk, mert rájövünk milyen hülyeségen veszekedünk. Az is zavar, hogy mindig, de mindig én kezdeményezem a békülést, ő amig nem megyek oda hozzá, képes egy árva szót nem szólni. Sajnos főleg utóbbi időben, a sok stressz miatt, elég gyakran veszekedünk...

Mielőtt valaki megoldásnak a szakitást javasolná, én megoldani szeretném a problémát, nem szakitani. Én arra gondoltam, hogy mivel nem "tudjuk" megbeszélni a problémákat, jó lenne ha leirnánk egymásnak. Szerintetek ez milyen ötlet?