Mikor kell ésszel, illetve mikor kell szívvel gondolkozni?

Szeretem a volt barátomat.Sokszor megbántott,és szerintem ő is ezt érzi velem kapcsolatban.A végére nagyon elmérgesedett a kapcsolat.Viszont hiányzik,legszívesebben elmondanám neki hogy szeretem,de nem tehetem,mert akkor nem lenne tartásom,plusz úgy érezné hogy igaza volt sok mindenben,nem szeretnék csúszni előtte,különben is úgy érzem hogy neki kellene bocsánatot kérnie.Eleinte úgy éreztem hogy vele akarom leélni az életem.Mit csináljak:hagyjam az egészet ahogy van,vagy hallgassak a szívemre,és írjak neki esetleg valamit majd a későbbiekben.Vagy ha annyira ő lenne az igazi,akkor el se ment volna?Mást mond a józan eszem,és mást súg a szívem...