Elváltam 7 év házasság után 1 gyerekkel, azóta én vagyok a legnagyobb szemét. Igaz ez (32/F)?

hát már meg ne sértődj, de tényleg nem lehetsz egy tál eper így elmondásod alapján...

1. tetszik vagy nem de egy anyának,főleg ameddig kiskorú a gyereke , mindig ő lesz a legfontosabb és te csak a második helyen leszel. Ez más családban is így van, ezaz élet rendje.

2. Egy nő szülés után a lelke és a teste is megváltozik, mivel a test kihordott egy magzatot, a léleknek pedig ápolnia kell és óvnia a magzatot. Ne csodálkozz, hogy aki eleinte jó csajnak tűnt, későbbiekben már nem az lesz!

3. Ahogy ki veszem a szavaidból, te inkább valami nagyvilági csávó vagy mintsem apatípus. És a feleségedet is inkább jó nőként tudnád elképzelni, mintsem dühös aggódó anyukának. Ha mégis igazam lenne, akkor minek ugrottál bele egy házasságba? Tök értelmetlen és elhamarkodott lépés volt.( az már csak a te jellemedet mutatja negatív értelemben hogy a feleségedről ilyen könnyen lemondtál, és a gyerekedről is)... ahogy olvasom soraidat nekem az tűnik fel, hogy igazán sose szeretted őket teljes tiszta szívből.....

Inkább nekem lenne kérdésem hozzád: ha belül te is ezt érezted akkor minek házasodtál meg ilyen rosszul? csak azt ne mondd, hogy azért mert a környezeted elvárta ezt tőled családalapítás gondolata címen, mert akkor te vagy a legnagyobb lúzer, hogy belementél....

Nem hiszem, hogy itt korrekt választ fogsz kapni, a pasik megértenek majd, a nők nem. Előfordulhat egy-két pasi, aki habzó szájjal ugat majd, hogy egy igazi férfi így-úgy.

Én egértelek (bár a cipődben nem jártam még), mert természetes dolog, hogy az anyukának a gyerek az első, de attól még az apuka ne legyen az utolsó, de persze én is pasi vagyok, ergo valahol elfogult. Ettől függetlenül vannak fokozatok aközött, hogy lelkileg zsarolod az asszonyt, meg aközött, hogy szó nélkül bejelented a válást.

először is bocsi, de a nagyvilági csávó alatt, arra gondoltam hogy olyan casanova típus, aki szédítő a nőket, kártyázik, iszik, és nem tudja, hogy a jó dolgában mit csináljon. De látom már hogy nem ilyen vagy ne haragudj. :(

Hát, én elhiszem neked, hogy valóban voltak közös terveitek, és tényleg nem akarlak elszomorítani, de az elmondottak alapján, így már nem tartom túl valószínűnek, hogy a kapcsolatotok rendbe jön, sőt lehet, hogy jobb is hogy vége.

Persze, hogy megváltozik a nők teste! nálunk legalábbis idáig mindenkinek aki szült....kivéve engem, de azért mert én még nem szültem. Fordított esetben biztos én is felszednék vagy 20 kg-mot. A barátaid feleségével ne törődj. Hidd el ők ugyanúgy meghíztak, csak most vagy őrülten fogyókúráznak, vagy szerencsés géneket örököltek a szüleiktől. Van ilyen. Amúgy a hawerjaid a vékony feleségükkel nem szoktak hencegni? ( mert benne van a pakliban, hogy őket is ugyanannyira zavarta, csak ők rádumálták az asszonyra hogy fogyjon le)

Szerintem meg ne ítélkezzetek,attól,hogy milyen stílusban ír,még nem tudhatjuk milyen ember.Két emberen múlik egy kapcsolat,vagyis mindketten hibásak vagytok abban,hogy elváltatok.

Úgy gondolom,hogy egy nő,akinek van kisgyereke ugyanúgy nő,és feleség is.Nem szabad magát elhanyagolni és a férjet a háttérbe szorítani.Emellett,nem tudom nálunk a párom és a fiam ugyanolyan helyen állnak,mindkettő ugyanannyira fontos.

Sokat hallom,hogy szülés után sok nő nem hajlandó szeretkezni,persze ok a hormonok,meg minden de azért,ha az ember igazán szereti a párját,akkor vagy elmegy orvoshoz,hogyan legyen jobb vagy megbeszélik,hogy elölről kezdik,újra óvatosan,fokozatosan,ha egy nő erre nem hajlandó akkor bizony ne lepődjön meg hogy a férfi egy idő után besokall.Egy kapcsolatban de egy házasságban még inkább fontos a partner kielégítése nem csak azért mert azzal,hogy megfogadtátok,hogy jóban rosszban azt is megfogadtátok,hogy örömöt szereztek egymásnak,odafigyeltek egymás igényeire és kielégítitek azokat,természetesen normális keretek között.

A másik az,hogy egy jó családban házasságban a szülők közösen foglalkoznak a gyerekkel,közösen szerveznek programot,oda figyelnek,hogy legyenek kettesben eltöltött órák,akár 1-2 nap,ugye ahogy nagyobb a gyerek több a lehetőség is.

A kapcsolatot ápolni kell,foglalkozni sokat a másikkal,nem kifogás,hogy anya vagyok a gyerek a legfontosabb,mert a férjnek ugyanolyan fontosnak kell lenni,vagy a feleségnek,azért házasodtatok össze,mert szerettétek egymást,volt jövőtök,együtt akartátok leélni az életeteket,akkor hogy a viharba ne lenne fontos a másik gyerek születése után is?

Úgy gondolom,két ember hibája ha tönkre megy egy kapcsolat,az már más kérdés nagyobb százalékban ki hanyagolta el a másikat stb.

Undorító dolog a feleségedtől,hogy elmond mindennek,és valószínűleg a gyerekednek is ezt mondja,ennél nagyobb butaságot és szemétséget nem csinálhat,hogy uszítja agyereket az apja ellen.

De ha fontos lett volna nektek igazán a kapcsolat jobban harcoltok érte.

Nekem ez a véleményem,megjegyzem nő vagyok,van egy 13 hónapos kisfiam 1,5 éves vagyok férjnél,2 éve élünk együtt,és majdnem 3 éve vagyunk együtt,szexuális életünkért megdolgoztunk,nekem fizikailag nem volt jó az első 3-4 hónapban,de együtt megoldottuk,mert fontos volt/ és most is fontos a másik,és vágyunk egymásra,1-2 naponta napi 1x2x élünk házaséletet nem kötelességből,el sem tudom képzelni,hogy ne csináljuk.