Most akkor tényleg léteznek tökéletes emberek? Vagy jogosan vagyok szomorú emiatt?

Mielőtt összejöttünk, mindig felemlegetett két nőt, akik neki "tökéletesek" voltak, és évekig szerelmes volt beléjük (külön időszakokban), és egyik még feleségül is akarta kérni (járás nélkül, csak úgy!), de a nőknek ő sosem kellett, még járásra sem, nemhogy férjnek... Akkor nem érdekelt, de mikor már jártunk, megkérdeztem, mitől voltak annyira tökéletesek? Mondtam, hogy szerintem ilyen ember nincs, és, ha én neki nem vagyok az, akkor minek van velem?

Meg az is zavar, hogy még egy barátjának sem mutatott be. Kérdeztem, miért, és azt mondta, hogy "nem szereti keverni a társaságokat"... Pedig már egy éve együtt vagyunk... Meg, hogy másokat még járás nélkül is megkért volna, engem meg még egy év után sem... Na nem mintha én most esküvőt akarnék!! Csak hát... mást minden nélkül, engem meg egy év után sem?

Vajon még mindig azok után rajong, akik lesz@rták?