Csak én gondolom úgy, hogy jobb először alaposan megismerni egy illetőt és csak azután összejönni vele?

Valószínűleg nem minimális vonzalom van 2 nap után,hanem óriási :) Csak ennyit mondok.

Szerintem az a legjobb,ha alaposan megismeritek egymást,de nem úgy, hogy haverok vagytok már egy ideje,vagy jóbarátok...

Én teljesen egyet értek, mindig is így tartottam jónak.. Nekem máshogy nem is megy. De ennek ellenére kb senki nem csinálja így, és teljesen ki vannak bukva, ha ezt merem mondani :)

19/L

Alaposan?

Nem kell alaposan, és nem is tudod kiismerni teljesen.

Valaki 15 év házasság után se ismeri ki teljesen a párját.

Majd a kapcsolat közben, az majd jön magától, akkor többet tudsz meg róla.

Aki össze akar jönni veled, az egyben meg is akar ismerni téged, ez a kettő együtt van!

Örülök, hogy van valaki aki így gondolja. :D

Én sem értettem soha, hogy lehet ilyen "szándékosan" ismerkedni, aminek csak az a lényege, hogy járunk-e vagy nem. Ott csak az elvárás van, hogy "na döntöttél már, járunk, tetszek stb?" És ha mégsem akkor még barátok sem lehetünk már. Én mindenesetre így képtelen lennék, csakis spontán módon összebarátkozni valakivel aztán később rájönni, hogy tetszik. Arról már nem is beszélve, hogy szerintem szerelem nélkül senkivel sem kéne összejönni.

Egyet is értek, meg nem is.

Vőlegényemmel két héttel azután jöttünk össze, hogy először találkoztunk, és cseppet sem érzem úgy, hogy elkapkodtuk a dolgot, pedig nyilván nem ismerhettük meg ennyi idő alatt egymást (ennek két éve, maximális az összhang). Ráadásul az első randi előtt csak 3x2 órát töltöttünk együtt (önkénteskedtünk), akkor sem kettesben. De akkora volt az összhang és a szimpátia, hogy egyértelmű volt a dolgok végkimenetele. Az első randin már fogtuk egymás kezét, elcsattant az első csók is (illetve csókolóztunk), és onnantól kezdve kimondatlanul ugyan, de egy pár voltunk.

Persze kellett egy-két hónap, hogy stabilnak érezzem a dolgot annyira, hogy másoknak is beszámoljak róla, de már azután komolyan vettem a dolgot, hogy először randira hívott (második találkozás, összesen kb. három óra után).

Szóval igenis működhet a dolog így is, mert jobb esetben nem csak testi vonzalomról van szó, hanem komoly szimpátiáról is, és semmivel sem rizikósabb szerintem így összejönni, mint hosszas barátkozás után (a testi vonzalom bármikor elmúlhat, ahogy a személyiségbeli összeférhetetlenség is kiéleződhet hosszabb idő elteltével is).

Előtte pár évvel volt egy kisebb "kalandom" egy közeli ismerőssel, osztálytársak is voltunk évekig, mondhatni jól ismertük egymást, és mégse működött a dolog, hamar szakítottunk. Ennyit erről.