Most én fújom fel a dolgot, vagy jogosan vagyok tiszta ideg?

Nemrég költöztünk külön. Igaz, hogy nem teljesen külön. Tesómékhoz ideiglenesen.. Előtte anyjáéknál laktunk, és meguntuk hogy szinte minden pénzt le kelljen adni, na meg hát önállóak akartunk lenni, mert ott rengeteget veszekedtünk anyós miatt.. Azt hittem, hogy minden megváltozik, álmodoztam, hogy minden milyen jó lesz. Viszont ezzel ellentétbe, nem hogy jobb lenne akármi is, ezerszer rosszabb. Most kb még többet veszekedünk.. Bejelentette nővére hogy neki honvágya van, lejön anyjáékhoz, menjen át. Egyetlen egy szót se szóltam, mert ez természetes. Erre nemrég hív, hogy nővére ma piázni akar, valószínű, hogy nem jön haza.. De mikor előtte kérdeztem, hogy haza-e jön, azt mondta hogy mindenképpen, ugyanis holnap reggel mennie kell dolgozni.. Az volt a 'kifogás', hogy mert csak 1 évbe egyszer jön le a nővére ( ez persze nem igaz, mert igenis sokszor lejön látogatóba), meg, hogy én mit hisztizek mikor egész nap együtt vagyunk.. Amúgy mostanában észrevettem rajta, hogy elég furcsa.. Alig oszt meg velem dolgokat.. Teljesen kivagyok. Ideges is vagyok, szomorú is.. Úgy érzem, hogy már a végét járjuk, pedig én ezt nem szeretném. De nem csak ez az egy eset van. Nem tudok ennyi mindent elnézni már..